Czapáry Veronika honlapja / Veronika Czapary's website

Czapáry Veronika Angyal című verse a Szőrös kő-ben

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on január 26, 2013

Angyal

Holnap, talán holnap, amikor bénul alattad a föld,
és a gyerekek, akár a páncélos csecsemők, kirepülnek a napvilágra.

Ez a lekerekített kitüremkedés egy játék, ahol mindig összegyűlnek, hogy
történeteket meséljenek egymásnak.
A halottak mindig eljönnek az órára, mintha mindig megterítve lenne,
a félelem is, mely a lelkünkben él.

Már régóta sejtjük, tudod annyiszor szakadt szét, annyiszor hagytad.
Túlságosan régen álmodunk ezekkel a hangokkal,
alattomos nyarakon kúszik belénk.

Még ezeket a könnyeket is kimossa a föld a hosszúra nyúló szent sóvárgásban.

Ha van egyáltalán kiszolgáltatottság,
a lassú életmód rezisztenciája,
eljön a pillanat
rózsaszín,
belém mar,
magával visz minden éjjel,
a falak közé,
már évtizedek óta itt lakom,
észre sem veszed.

Olykor félünk tőle.

A feltámadottól szétloccsan a föld.
A garázsban egy roncs fekszik,
ostoba a nyavalygása.
Éjjel talállak meg, mielőtt elhagysz,
csak menni akarsz,
a halálodért is minden jár,
amit el akarsz hitetni velünk,
a kendőkkel kirakott tájon épek a gondolatai,
az élő beszéd rabja, nem adja át a lelkeket.

Már évtizedek óta itt lakom,
észre sem veszed, olyankor félek tőle.
egy ostoba séta az érintése.

Az utolsó hang jogán megvan még, senki nem hallja,
nem hallja meg a történetet.
Nem fáj,
fut tovább a levegőben,
kertek házában éjjel
a végtelen.

Advertisements
Tagged with:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s