Czapáry Veronika honlapja / Veronika Czapary's website

PUBLIKÁCIÓ – NOVELLA: A molesztált

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 10, 2013

Czapáry Veronika
A molesztált

Aprilis, Majus 2007 040

(A szöveg megjelent a A SZÍV KUTYÁJA, Lányok és apák antológiája-ban, Jaffa Kiadó, 2010. A képen szereplő ablakdíszt a szerző készítette ólmozott üveg technikával.)

Vágyott arra, hogy az apja szeresse. Minden egyes alkalommal úgy ment haza, hogy ma lesz az a nap, amikor végre kiderül: apu mégis szereti. De a fájdalom évről csak erősödött.

E. az apjával aludt, az apja combja közé szorította a lábát, simogatta, izgatta magát, apu pedig úgy tett, mintha nem venne észre semmit. Apunak volt egy kemény valamije, amivel aludt. Ehhez E. akár hozzá is dörgölőzhetett, meg is érinthette. Apu jelét se adta annak, hogy mindez tilos lenne, sőt simogatásokkal, paskolásokkal még erősítette is E.-ben az érzést, hogy a betelhetetlen fizikai vágyakozás ő közöttük teljesen normális jelenség. Gyermekévei az állandó és folyamatos szexuális izgatottság állapotában, egyszersmind zaklatottságban teltek: apu bármikor kielégítheti, de sosem elégíti ki, csak életben tartja benne a vágyat. És E. nem tudott mit kezdeni ezzel az érzéssel. Meg apu sem.

Egyvalami volt csak furcsa: hogy Apu másnap az egészet letagadja, úgy tesz reggel, mintha éjszakánként nem történt volna semmi. Napközben hideg és távolságtartó, éjszaka szenvedélyes. E. nem értette ezeket a váltásokat. Az is felmerült benne, hátha ő nem normális, és rosszul emlékszik: lehet, hogy apu nem is csinált semmit. Mindenesetre utálta a reggeleket, a felkelő nap volt a jel, hogy átfordulnak a dolgok, és minden másmilyen értelmet nyer. Nagylány korában minden egyes reggel pánikrohammal járt. Évekig fel sem bírt kelni délnél korábban.

Még egészen kicsi volt, amikor az anyja lelépett, és eltűnt. Azóta nem látta őt, de évekig állhatatosan várta az ablakban, vagy éjszakánként az ágyban fekve, hogy anyu egyszer csak visszajön, bekopog, és olyan lesz, mintha el sem ment volna. És akkor kiderül, hogy apuval is csak vicc volt az egész, és mégsem olyan borzalmasan fájdalmas minden.

Csak vicc volt az egész, hiszen anyu nem tűnhet el nyomtalanul.

Ha anyu nincs, akkor senki sem kontrollálja a dolgokat. E. túl későn vette észre, hogy mi zajlik apu és őközötte. Apu bármit megcsinálhat vele, aki őrülten szereti, és úgy érzi, nem kap viszonzást.

Felnőttkorában vonzotta a reménytelenség, sorra olyan férfiakba szeretett bele, akik nem szerették őt viszont. Aki szerette, azt kérlelhetetlenül otthagyta, és tovább vágyakozott a kínzókra. Még olyanok is jöhettek, akiket ő kínozhatott meg, azt is szerette.

Valakinek valakit kínoznia kell, nincs mese.

Sokára tudott csak visszaemlékezni arra, hogy az apja ráverte a kiálló micsodáját, amikor együtt aludtak éjszakánként. Apuból olyankor mindig váladék folyt, E. nem mert szólni érte, azt gondolta, túlságosan mély és förtelmesen veszedelmes titok ez. Ezzel kell élni. Tuti, hogy ez a büntetés anya eltűnéséért. De az is lehet, hogy ő csinálta az egészet. Ő a hibás.

Apu a nyílásaiban is turkált. Anyu eltűnése után a fürdetés is apu feladata maradt. A tetőpont az volt, amikor apu jól kimosta a punciját, és rendesen kitörölte. E. élvezte is meg nem is, de érteni sosem értette, miért törölgeti őt ott olyan alaposan apu. Azonban mindig alávetette magát neki, mert apu volt a felnőtt, s ha ő ellenkezett, apu erőszakos kezdett lenni; azt mondta, minden koszt ki kell törölni onnan.

Amikor E. bárányhimlős lett, apu megvizsgálta, hogy a puncijában nincs-e csúnya folt. Minden nap többször megnézte, és ha E. nem akarta engedni, mert néha gyanús volt, akkor elháríthatatlan érveket hozott fel, miért van erre szükség. Volt, amikor E. nagyon szenvedett ettől, de apu mindig meggyőzte, hogy engedni kell. Így aztán E. nagykorában is mindig mindent engedett a férfiaknak. Megadta magát, és azt gondolta, tűrnie kell mindenképpen. Megtették. Elmondhatatlan, hány férfi alázta meg E.-t, és neki mindig ugyanaz az élménye volt közben: megadta magát. Hagyta.

Hagyta magát, dörzsöljék szét a csiklóját, aztán basszák meg, már úgyis mindegy. Amikor nagyon fájt, E. nagy ritkán szólt is, de ha egyszerre fájt és jó is volt, az volt az igazi. Abban a pillanatban veszíti el önmagát, amikor belehatol egy nagy fasz a személyiségébe, kiragad belőle egy darabot, és magával viszi örökre. Belelép és szétveri, ahogy régen apa verte ki a faszát rajta.

Amikor egy farok belémegy, E.-nek nincsen akarata. Széttárt lábakkal adja meg magát, látszólag boldogan. A férfiak pedig elélveznek: E. csak arra jó, hogy beleürítsenek. Egész jól szórakozik, ha azt gondolja, a fiúk is jól szórakoznak; neki fáj ugyan, de ezért nem szabad szólni. Olyankor arra gondol, átmegy vele a túlvilágba, mert csak ott lehet anya, ha már anya ennyire eltűnt. A szeretkezés összekapcsolódik a halállal, a nagy mérhetetlenséggel. Elvesztette az utolsó játszmát is, és mindig újra az utolsót játssza: ő egy kislány, aki összekuporodva sír órákon keresztül a sarokban.

A fájdalmat újra kell élni, hiszen elevenen vesztette el anyát, és elevenen égetik el, ha nem éli át a fájdalmat igazán. Így minden egyes élvezetet ugyanannyi fájdalom mos át. Az a minimum, hogy az élvezet miatt a bűnhődni kell. Az a minimum.

E. pontosan tudja, hogy másnap ki fogják dobni. Mégis csak olyanokkal tudott lefeküdni, akiknél szinte biztosra vehette, hogy másnap megsemmisítik őt. Boldogan ajánlotta fel, széttárva magát, hogy vágják belé a kést. Miért? Apu miatt? E. felnőttkorában szóba sem állt vele, de ez sem segített.

Egy idő után mindig elérte, hogy kidobják. Volt, amikor E. nagyon sok férfival feküdt le. Átadja magát nekik, egyszerűen nem tud nemet mondani, aki akarja őt, azzal ágyba bújik. Reggel szeretné, ha megkönyörülne rajta a férfi, de sokszor már késő, éjszaka annyira kimutatta alávetettségét, hogy nem könyörülnek, és beledöfik a kést, ő maga ajánlja fel.

Már felnőtt volt, amikor azt álmodta, hogy kiterítve fekszik egy műtőasztalon, lábai szétfeszítve, valaki csípős vattát nyomogat oda, és elképesztően hülye érveket hoz fel, hogy miért van erre szükség. Visszatérő rémálmai voltak arról, hogy van valami, ami ellen semmit sem tud tenni. Odatesznek egy csípős dolgot, amit örökké viselnie kell, akkor is, amikor az utcán járkál, vagy sportol. Ez a csípős dolog ott marad, és csak egy férfi tudja tőle megszabadítani, Apu. A férfi, akit várt, hogy eljöjjön és kárpótolja mindenért, végül nem jött el. Senki sem volt apu, és a valódi Apu sem változott semmit az évek alatt. Sok-sok évig várta őt, ahogyan anyát is, hogy visszajön, és szeretni fogja. Biztosan visszajön, hiszen egyszer már itt volt!

– Mikor találkozunk legközelebb? – kérdezi E. az átszeretkezett éjszaka után halálra rémült őzike szemekkel, természetesen úgy, olyan hangsúllyal, hogy a másik majd menekülni akarjon tőle.
– Nem töltenénk együtt a mai napot? – retteg, hogy nem, de tudja is már a választ. Túlságosan függ mások válaszától.
– Nem gondolod, hogy ezek után velem kéne maradnod? – E.-nek ilyenkor mindegy, ki a szereplő, mindenki Apu.
– Fogunk járni?

Mindegy, mennyire volt jó az éjszakai szeretkezések simogatása, csókja, kaparása, harapása, mindegy mennyire élvezte megjárni a csúcsokat, E. már éjszaka tudja, hogy másnap nem lesznek kedvesek vele.

– Nem akarod hátulról? Én úgy szeretem – mondja neki a férfi, és persze E. akarja, közben sikítozik, liheg, erotikus hangon beszél, szavakat mormol, amikor elélvez. E. csak tíz év szexuális élet után tudott először elélvezni. Beleveti magát a játékba, és a legnagyobb élvezet közepette elképzeli, hogyan fogják másnap reggel otthagyni, elküldeni a pokolba, ez aztán a legnagyobb öröm! Ettől még jobban elélvez, és még fájdalmasabb lesz a reggel. A másnap független a másik reakcióitól, mert E. mindig kikényszeríti, amit akar.

Amikor megkérdezik tőle „Drágám, elkérhetem a számod? Akkor majd felhívlak, jó?” vagy : „Majd találkozunk, jó?”, arra gondol, az illető biztos azért kérdezi, mert udvariaskodik, kínos lenne most megmondani, hogy soha nem fogja felhívni, soha többet nem fognak találkozni.

– Holnap ötkor eljössz velem moziba?

Igen, ennek megörül E., és elmegy. Előtte egész nap azon szorong, hogy bizonyosan nem fog megfelelni, a másiknak nem fog tetszeni a ruhája, s ő hülyeségeket fog beszélni. Aki odáig van érte, arról mindig kiderül, hogy neki nem kell, mert attól kezd el szorongani, hogy a másik szörnyeteg, kalodába zárja, ahonnan majd végképp nem tud kimenekülni. Holott E.-vel minden megtörtént már, ami borzasztó lehet, a molesztálás tekintetében nincs új a nap alatt. Mégis újra és újra rettegni akar, ez tartja életben E.-t. Hogy megtörténik, újra megtörténik.

Zúzódás, folt, kék heg, az emlékezet tájairól mindent kitöröl, ami megtörtént, és azt is, ami nem történik meg soha, csak vágyik rá. Ez mindig ugyanaz. Nyoma van a sejtekben, a legkisebb molekulák is őrzik a határátlépést.

E. nem mindig feküdt le mindenkivel. Volt idő, amikor évekig nem. E. a túlzások embere. Képtelen a középútra. Volt, amikor ezt mondta a férfiaknak:

– Nem, ne haragudj, nekem még idő kell. Ha több hónapig udvarolsz, szó lehet róla talán. De addig nem. – Soha senki nem udvarolt neki több hónapig.

– Apu!- kiált fel E. sokszor önkéntelenül is, és még évek múltán is azt akarja, hogy apu szeresse őt. Ilyenkor visszahangzik benne apa mondata, amit akkor mondott, mikor már nagylány volt: – Kislányom, milyen szép a feneked!

E. szeretné, ha egyik reggel fény áradna szét, sós víz, és ezüsttel vonna be mindent a nap. Ez az, ami nem történik meg. E. szeretné, ha belakná őt az eljövendő, melyben anyu is visszajönne gyógyítani őt, most már tényleg örökre. Ha angyal lehetne, semmi sem sérthetné. Maga alá gyűri a takarót és hófehér bőréhez szorítja, az ujját szopja, úgy néz kifelé, közben történeteket mesél magának a szépségről, és hozzásimul az álomhoz. Mintha biztonságban érezné magát. Mert ő mindig is tudta, hogy van megváltás.

Advertisements
Tagged with:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s