Czapáry Veronika honlapja / Veronika Czapary's website

A tükör túloldalán

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 16, 2013

Czapáry Veronika

A tükör túloldalán — Alice, Cixous, Irigaray

 

Megjelenés: Magyar Lettre Internationale 2010/ősz

 

1.  Tükörtörés

 

„A tükör mint heterotópia működik, amennyiben a helyet, melyet elfoglalok, mikor a tükörben nézem magamat, egyszerre teszi abszolút valóságossá, mely viszonyban áll a teljes környező térrel, és abszolút irreálissá, mivel ahhoz, hogy érzékelhető legyen, át kell haladnia ezen a virtuális ponton, mely „odaát” található.”

(Michael Foucault)

 

 

Róheim szerint a „tükörtörés népi értelmezéseit a tükörrel végzendő szerelmi varázslással hozhatjuk összefüggésbe”. (Róheim, 1984:245) A szerelemben létrejövő én pedig alapvetően fél a feldarabolódástól, az anyához való korai kapcsolat szexualizációja, amely egyszerre fel is falná az anyát, de ugyanebben a momentumban fél a megsemmisüléstől, lehet a kislány félelme, mely a növésben – csökkenésben, kintben – bentben reprezentálódik, és az eltöréstől való félelemmel telik. A nagylányokra már az vonatkozik, hogy a tükör a nő lelke a népi hiedelmekben.  A nőt tehát már a néphitben is azonosították a tükörrel, az anya-tükör identifikációban, csak egyetlen tükör lehet az, mely mindent visszatükröz és amelyben a férfi társadalom megláthatja magát, a nő, amiben a nő nem látszik, de láttatik.  Valamint azt a hiedelmet is képviseli, hogy a tükör túloldalán egyedül kell lenni. A Madwomen in the attic (Őrült nő a padláson) című könyvből idézünk egy részt, hogy két férfi „arról beszélgettek, hogy annak a szükségessége hogy „Én vagyok az Isten” a teremtés rendjében (feltételezem, hogy ezalatt azt értették, hogy „Én Isten vagyok, tehát nem vagyok nő”), … ez, hogy „Én vagyok az Isten”, amely a teremtést magányossá és gőgőssé teszi, ez az elképzelés az Istenről, hogy egyedül csinálta az eget, a földet, a tengert, ez az elképzelés az, ami összezavarja a nőket.” (Gilbert and Gubar, 1979:5) Jelenleg a férfi kifejezést nem az egyes emberre értem, hanem nyelvileg a fallogocentrikus társadalom reprezentációjaként használom. ’Minden’ nőnek egyszer szembe kell néznie azzal, hogy nem elég, hogy használják, mint tükröket, de a patriarchális társadalom szabályai szerint a férfiak egyedül akarják érezni magukat, mint a teremtés koronái, és a nőt sokszor mint csatlóst, oldalbordát tűrik meg az idegenebbnél idegenebb világukban, ahol nincsenek érzelmek, viszont mindennek megvan a pontos helye, a férfiak felügyelősködni akarnak.

A női test mindig is tükör volt: „A fény számára a nő tükör és test is volt egyben” (Gilbert and Gubar, 1979:6) A nőnek a tükörrel való azonosítása következhet az anyától való  elfojtott rettegésből a tudattalanban. Merthogy ki másnak lenne teste azonos a tükrözéssel? „Mindebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy az, aki véletlenül, azaz tudat alatt, meghatározott szándékossággal tükröt tör, analóg varázslás segítségével semmisíti meg szerelme tárgyát, nevezetesen azt a nárcisztikus pályát, amelyet követve saját libidóját e tárgyra átvinné.” (Róheim, 1984: 256) A tükörbe nézés tehát a nárcizmus egyik alapeleme, és ha ezt eltörjük, akkor a nárcizmusunk pozitív oldalán esik hiba. Nagyon érdekes, hogy tükör és nárcizmus fogalma itt is összekerül, bár Róheim itt még nem egyértelműen azonosítja a tükör-stádium és nárcisztikus funkció hasonlóságát. Mégis, aki a tükröt széttöri, olyan mintha saját testét hasítaná szét,[1] szétválasztja az itt és most oldalát, mintha maga a tükör lenne a skizofrén test, ami után mindez létrejön, az egyén képtelen feldogozni a hasadást, egyszerűsítésre, „négyszögesítésre” törekszik, Lacan szerint ez az a dráma, ami a tükörben látott test indít el.

Az álom után az analitikus fantáziában a test, mint különálló tükörtest jelenik meg. A test képzete eggyé válik a tükör testével és a három, a valódi test, a test képzete és a tükörtest (a tükörben látott test) megint kettőben jelenik meg, tehát egy darab jelentett hiányzik a láncból, elkülönböződés jön létre, nincsen meg a pontos, kijelölt helye ennek a harmadik elemnek. A harmadik elem sosem kettő, mert a kettő képes egymást látni és reflektálni, de harmadik mindig, mint beazonosítatlan jelenik meg, az ödipális hármasság traumájában. Mint Foucault is kifejti, a tükörben látott test egy képzet és nem tudni, hol a helye, mert nem létező helyet foglal el, ott van, ahol nincs, a tükör mögött. (Foucault, 2010.03.20)

Az én hasítással oldja meg a külvilágba való beilleszkedést és az idővel való harcot is, a nappalok és éjszakák folyamatos váltakozása adja az időérzet keletkezését, az át nem élt és beazonosítatlan pillanatok között hasítás működik, érvel Melanie Klein. (Klein, 1999) A csecsemőnek születésétől fogva egyetlen védekező eszköze a szétesés ellen, a szorongás[2], az anya testéből kivetetten ez tartja életben. Anna Freud is kifejtette már többször, hogy mekkora szerepe van a szorongásnak és az elhárító mechanizmusoknak az én egyben tartásában. (A. Freud, 1994) Ez az, ami megvédi attól, hogy darabjaira hulljon szét: „Lehet, hogy a bonyolult mechanizmusok (élő szervezetek) csak külső körülmények hatására őrzik meg egységüket. Amikor ezen körülmények kedvezőtlenre fordulnak, a szervezet darabokra esik szét.” (Klein, 1999:70) A széteséstől való szorongás minden kezdeti élet sajátja, az anya-melltől való szeparációból és a testi szükségletekből ered. Az, hogy az anya-mell, az egyetlen tápláléklánc hol megjelenik, hol eltűnik, elég ok a hasításra. A darabjaira széthullott test, tükörtörés mind ez a folyamat, ha belegondolunk, Klein az első halálélményt destruktív hatáshoz hasonlítja, mely külső tárgyhoz, az anya-mellhez tapad. Róheim értelmezésében a tükör-törés halált jelent. Ha az anya-tükör reprezentációra gondolunk:  „A tükörtörés nemcsak azt jelzi, hogy nem lesz házasság, vagy, hogy szeretett lény meghal, hanem általában halált jelent, minthogy a tükörben rejtőző tükörkép – lélek megsemmisülése a tulajdonost is megöli.” (Róheim, 1984:258) Ez a hasítás, hasadás képes a csecsemőt és az anya tükör imagót egy szintre hozni, a felületen a darabjaira széthullott test előtör abban az értelemben, hogy tükör-kép és szeparációs sokk elidegenedést vált ki, a csecsemő képtelen saját nárcisztikus valóságával szembenézni, és ebben létezni, folyamatosan függésben van a megjelenő és eltűnő táplálék (anya-mell) formájában, ezért bensőséges skizoid-paranoid pozíciót alakít ki az anyával, mely már az elidegenülés, nemcsak az saját tükörképtől, hanem a tárgyaktól is: „azt gondolják, hogy az hal meg, aki utoljára nézett a tükörbe.” (Róheim, 1984:258)

2. Luce Irigaray tükörértelmezése

 

„Íme visszatértek, a mindenkori érkezők: mert a tudattalan bevehetetlen. Körbe-körbe kóboroltak a szűk babaszobában, ahová bezárták, ahol agytalanító, halálos nevelésben részesítették őket. Valóban, be lehet börtönözni, le lehet lassítani, hosszú időn át sikerrel lehet alkalmazni az Apartheidet, de csak egy ideig.”

(Helené Cixous)

 

Luce Irigaray a Ce sexe qui n’en est pas un, (This Sex which is not one) című kötetében, az első pár oldalon egy irodalmi esszét ír, The Looking Glass, from the Other Side (A néző üveg a másik oldalról) címen. Mint ahogy Lewis Carroll regényének címe is Through the looking glass.(Keresztül a tükrön.) a ’néző üveg’ kifejezést használja.  Ebben az esszében Alice a másik oldalon született meg, a tükör túloldalán, mindig is ott élt és onnan nézi azt a furcsa világot, ahol a férfiak parancsolgatnak, felügyelősödnek és szerepeket játszanak, valamint átszabnak, kiszabnak, pontosan meghatároznak szabályokat, kijelölnek területeket, és Alice: „Alice szeme kék. Vagy piros. Mikor átment a tükrön, akkor nyitotta ki. Alice erőszakellenes. A saját házában él egyedül. Ezt ő választotta. Az anyja mindenképpen ezt állítja. Csak más férfiak szeretőiként megy ki a házból. Rendes, iskolát végzett szeretőként. A változatlan tények le vannak írva, időjárástól függetlenül. Attól függően, hogy táblára vagy jegyzetfüzetbe írják, fehéren, feketén, vagy feketén, fehéren. Színváltozás nélkül. Elmentve arra az időre, amikor Alice egyedül van. A reprezentáció összes színfala mögött. A házban vagy a kertben.” (Irigaray, 1986:9)

Mottónak ehhez a lírai esszéhez azt használja, amikor Alice elfelejti a nevét. Ebben az esszében az összes klisét használja, mindet ami a legelejétől jellemezte az Alice-al kapcsolatos szakirodalmat. Az ismétlődést is behozza, hogy mindig újra ismétlődik és ő is végigvezet ismétlődő motívumokat ezen az esszén. Használja a kert klisét, a színeket, a határok felosztását, a fekete-fehér színt, mint egy sakktábla felosztását, ahol most már a nő és a férfi játssza vérre menő játszmáját, hiszen a királynő valakinek leütteti a fejét és Angliában a királynő nagy tiszteletnek örvend. Alice kinyithatja a szemét, amikor átmegy a tükrön, de csak használati tárgyként mehet ki,  Irigaray többször is utal arra, hogy a férfi társadalmat a nő testének alapvető kizsákmányolása tartja életben (Irigaray, 2002: 485), a rablás és elvevés elragadás férfi mitológiája. A férfiak büszkék erre és közmegegyezésen alapulva rabolnak, és osztják el egymás között a női testeket, valamint az egymás közötti rangsorban sokkal előrébb kerül, aki több női kincset szerzett meg, tett magáévá, zúzott szét, zsákmányolt ki. Showalter több helyen is fájdalmasan nyilatkozik arról és fejti ki, hogy a férfi mitológiának teljesen elfogadott részei alapvetően és mértéktelenül személyiségbe lépésnek és erőszaknak nevezhetőek. A feminista irodalomtudomány a vadonban című tanulmányában ír erről. (Showalter, 2010.02.10)

Az újabb gender kutatások azonban már azokat a helyzeteket is vizsgálják, amikor a férfiak félnek ettől az állapottól, valamint figyelembe veszik azt a szocializációs hálót, ami mindenkit erre a legyőző vadállatias szerepre kényszerít, és a biológiai vonatkozásokat is figyelembe veszik. Irigaray a Speculum of the other women-ban kifejti, hogy a platóni ideák értelmezéséhez és a logoszhoz sem nyúlhatott a görögök óta senki, csak a phalosszal rendelkező apa. „De ez a forrás kiiktatódik, mint a gondolkodás mellékterméke, mint kivetettje annak, ami ellenáll neki, mint „őrület”. Az ambivalencia mellett, amellyel a tápláló fallikus anya magához vonz, kiszorul a női élvezet.” (Irigaray, 2002:487) Hiszen a női élvezet, csak a férfi élvezetnek alárendelve képzelődhet el, ezért is csak szeretőként tud kimenni a házból Alice, ebben a minőségben, semmi másban. A néző üveg a másik oldalról című esszében Irigaray sikeresen behozza azt az oldalt, egyik oldal / másik oldal problémáját is, valamint az iskola, mint motívum és megfeleléskényszer is újra visszatér. Alice, aki jól tanul, Alice, akinek mindig meg kell felelnie, ahhoz hogy hasonuljon és igazodjon. Alice Tükörországban című könyvben is sokat gondolkodik Alice az iskoláról, és Csoda / Tükörországban az egyik felszabadító mámor, hogy nincsen iskola, de azon sokat gondolkodik, hogyan fogja megviccelni, vagy éppenséggel átverni a környezetét, ha visszatér. Például, amikor elveszti a nevét, azzal vigasztalják meg, gondoljon bele, ha a tanító néni nem tudná milyen néven kéne kihívni felelni, akkor nem kéne felelnie, jelképezi azt, hogy Tükör és Csodaország kívül van amikor kívül van a reprezentációs rendszereken.

„A tények mindig változatlanok. Hiszen férfiak írták őket. „Tartozom azzal, hogy bármi megtörténhet. De mindent elfelejtettünk: az „ütemhangszereket”, a „kabátot”, az „ügyet” és különösen az „üvegeket”. Tudunk élni mindezek nélkül? Persze, hiszen minden meghatározható a tulajdonjog határáig, megmutatva a kivüllétet a belülléttől, a hitelesítések összes megkülönböztetését. Az értékelést, a felismerést bebizonyítva. Ahogyan elvárható lenne tőle, úgy kell hogy illeszkedjen.” (Irigaray, 1985: 10)  Irigaray ebben az ironikus stílusban hozza be az összes szabályt és írja le pontosan azt ami történik a tükrökön túl és az ellenkezőjét is.

Alice  megtanul a két oldal között járkálni, és jól megy neki. Minden év számítani fog, amit a felügyelő rabolt el tőle.  Az esszé alapötletét egy film adta, amiben egy baráti társaság ismerkedik egymással. Irigaray felteszi az összes kérdést, ki a barát, mi a különbség feleség és a szerető között, érzékeli, megkonstruálja, és átírja a határokat. Mi a szeretet és mi az idő, hogyan strukturálódik az énben a felügyelőség. Alice megtalálta a tükrön túl nőiségének világát, akkor nyitotta ki szemeit, amikor keresztülment a tükrön. „Mert felügyelni annyi, mint keresztültaposni házakon, embereken, érzéseken.” (Irigaray, 1985:18)

Amikor az én és a másik a képe csecsemőkorban egybeesik, utána megkettőződik és létrehozza a tükörképet a másikban, a reflexiót, melyet az egyén a szociális társadalomban lacani terminológiával élve, túl nem léphet. A tükör mindig a másik helye és soha nem azt mutatja, ami a valóság lehetne, az anya helyét a tükör helye veszi át, visszatükröződésben a patriarchális társadalom elvárásait teljesíti. Alice mindezen túl lép.


 

3. Hófehérke az üvegkoporsóban

 

„Amióta Lucien és Alice között a szerelem a „még nem” zónájába esik. Vagy „soha”. Úgy tűnik, múlt és jövő, egy kevés kockázattal jár. „Ez az ami a szerelem, talán?” És beavatkozása keresztülvágja a másikakat egymás között: anya-Alice, Lucien-Gladys, Alice-és barátja („Van egy barátja, egy elég”), magas-alacsony (felügyelők). Hogy megemlítsük, amit már láttunk.”

(Luce Irigaray)

                                             

 

Julia Kristeva azt mondja, hogy egy női szerző alapvetően és automatikusan elutasít mindent, ami véges, strukturált és olyan jelentéssel felruházott, amit a szimbolikus rend tulajdonít neki.  (Kristeva, 2010.02.20) A nő mindenképpen teljesen más önmagában, mint ahogyan a férfiak meghatározzák és ezért hívják hisztérikusnak, ingatag kedélyűnek és érthetetlennek. Cixous szerint a nemi gyönyörben érhető legjobban tetten a különbség férfi és nő között, pontosan azért, mert a fallogocentrikus rendszerben, a férfi egy cél felé irányul és azt akarja észrevenni, míg a nő szerteágazó és testének minden részében képes élvezni a gyönyört. A nőben nem jön létre területi szervezettség, amit a fej/nemi szervek általi meghatározottság a férfiaknál megkövetel, hogy a fallosz uralmi rendszerében, amivel mindenhova be akar hatolni, magáévá akar tenni, a többi férfit is uralni akarja és ezért neki nem kell szembenézni a tükörrel soha,.  A férfi meg akarja szerezni a tárgyat és közben élvezni akarja a jussát. Hófehérke befagyasztva éli világát az üvegkoporsóban, amit az anya helyettesítőjének, a rossz-anyának a féltékenysége okoz. Mindez jöhetne a paranoid-skizoid szabályok szerint a saját anyától is, ám sokkal valószínűbb, hogy a mesében kíméletesek akartak lenni.

 A női nyelv szerinte nem tartalmaz, hanem hordoz[3] és lehetővé tesz ezer lehetőséget. Az Alice című könyvet egy férfi írta, aki mégis a maszkulin kultúrában közel tudott állni a női valósághoz, ezért is skizofrén Alice, mert az Apa, az Apa neve és a fallosz szimbolizációs rendszere uralja játékát.

A nőket folyamatosan az őrültség különböző jelképeivel hozták összefüggésbe az évezredek során a férfiak, érthetetlennek, megmagyarázhatatlannak és rejtélyesnek bélyegezték. A patriarchális világ paradoxonjait vizsgálva Sandra Gilbert és Susan Gubar: Madwomen in the attic (Teljesen őrült nő a padláson) című könyve alapján végig lehet menni azokon a résen, hogy például a 19. századtól fogva milyen jelentésmezőket kapcsoltak a női reprezentációhoz a férfiak, hogyan száműzték őket az érthetetlenség mezejébe azért, hogy ne kelljen foglalkozniuk egy másfajta logikával és hogyan kezelik tárgyként a nőket, hogyan adják és veszik a női testeket a médiában, a reklámokban és a hétköznapokban a fallocentrikus hatalmi beidegződések.

Ehhez a kutatáshoz elengedhetetlen Helene Cixous munkássága, aki radikális műveleteket tett a női test megértéséért és felszabadításáért, valamint a női írás, az ecriture femininé gyakorlásában. Cixous 30 éves korában kezdett el írni és az írás gyakorlása, az öröm és gyönyör, ami a női írás által létrejön, átalakít minket és nagyon sok írónő neki köszönheti, hogy elkezdett írni. Alaptétele, hogy a nőktől azért félnek a férfiak, mert nem ismerik őket és mert a nők irracionálisan, számukra érthetetlen módon működnek. Kiváló példa erre az a hasonlat, ami egy szőnyeget ábrázol, amin a férfiak sorról sorra haladnak végig, a nők pedig a színek és a szőnyeg különböző pontjai és területei között találnak kapcsolatot, létesítenek hálókat. Ez másfajta gondolkodás, mint a racionális hagyományos, amire ugyancsak szükség van, és a probléma csak annyi, hogy nincsen egyenlően kezelve: „Csodálattal tölt el sajátságos felépítésük határtalan gazdagsága: nem beszélhetünk egyetlen, egységes, jól körülhatárolható női szexualitásról, sem pedig hasonló tudattalanról. A nők képzeletvilága oly kimeríthetetlen akár a zene, a festészet, az írás: fantáziájuk folyama határtalan. Már többször bámulatba ejtett az a saját, a gyermekkor óta titokban látogatott világ, amelyet egy-egy nő írt le nekem.”

„A medúza nevetése” című írása egy forradalmi kiálltvány, a nők önmagukhoz való jogának és megértésének szempontjából nagyon sok nőt felszabadított az írás felé.

A The Newly Born Women, amit Catherine Clement-el közösen írt, a feminitás, nőiség és irodalomelmélet terén új felfogású nőiség-képet közvetítenek, forradalmat, Cixous hitt abban, hogy a struktúra megváltoztatható.

Cixous szerint itt az idő, hogy a nők önmaguk tegyenek lépéseket önmagukért, és ne várják a „Fehér Apa” jóváhagyását ehhez. Ezzel tulajdonképpen azokra az elfojtott erőkre utal, amit a női a szocializáció során a nők kénytelenek elfojtani, kevesebbnek kell gondolniuk magukat az alkotás, a politika és a közélet területén. Arról nem is szólva, hogy mint testek, hogyan vannak kezelve ebben a rendszerben. A diszkurzus a hatalommal és a szólás jogával állít valamit, (és a tollal, ami egy rejtett phallosz is), ez csak férfiaknak járhat ki, ilyen fontos foglalkozás, ami rejtett megoldások és mechanizmusok szerint rögzül egy tudattalan kód szerint. Cixous szerint a tükör az írás öröme, az írás gyönyöre, amit nem vehet el tőlünk senki.

A határtalanságot, amit egy nő az írás élvezete során érezhet.

Irigaray is beszél erről, a társadalomnak a rekreatív és repoduktív (nemzés) állapotából a kreativitás, alkotás (kreativitás) állapotába lenne jó eljutni. Mert a nők azok, mondja Cixous, akik kívülről jönnek, saját kultúrtörténetük és mitológiájuk határáról és egyáltalán nem foglalták el még az őket megillető helyeket ebben.

Irigaray Alice-a nem lát különbséget a külső és a belső között, olyan házban él, ahol mindig szabad, vidám és világos szeretne lenni. Ott tulajdonképpen Alice világa ’normális’ ő a belső és a kívülről jövő világ az, ami a tükrökön túl van, ami az úgynevezett valóság, tehát Irigaray megfordítja az egészet. Alice belső világa az, ami a Tükör / és Csodaországban a mese és álom kategóriájába esik, Irigaray Alice-a mindig birtokolja ezt a világot, abban él és ebben a bentről, ami eredetileg kint volt, tesz kalandokat a férfiak világa felé, ami a külső. A reprezentációs rendszer tehát kívül esik itt, és az álom/csoda a belső valóság.

Ahol rend és fegyelem, megkülönbözetés és elidegenedés kívülről rákényszerített struktúra, és nem a psziché belső rendjéből ered, mely szétbontja magát a nyelv által a könyvben. „Alice-nak nincsen „rendes” neve, csak annyit tudunk róla, hogy ő a legjobb „csodaországból”, csak Mister X védelmező őrizete alatt létezhet nyilvánosan – akkor, talán elviszik, vagy otthagyják, és elfelejtik névtelenül, anélkül, hogy valaha is megkérdezték volna a megnevezését, „én” – ki? – maradok, kisbetűvel. Mondjuk azt: „Alice” az illegalitásban.” Alice soha nem esett át analízisen. Semmi esélye sincs arra, hogy a jelölőláncban felfejtsék.

A nő régóta nem önmagától érzi magát nőnek, hanem a férfi tulajdonának hiszi magát a nyugati kultúrában, mert ezt a tulajdonjogot terjesztették ki rá. Megfosztották önmagától, attól, hogy ő különleges legyen, „szabadjára ereszti magát, szárnyal, lényének teljes egésze belefeledkezik hangjába. Testével erőteljesen alátámasztja beszédének „logikáját”. A teste igazat beszél. A reprezentáció annyi, mint egy sorozat elemének lenni a maszkulin rendszerben. A nő csak a férfiakon keresztül képes eljutni a nyelvhez, a maszkulinitáson keresztül. Megfosztották nyelvüktől.  A modern nőknek megvan a lehetőségük rá, hogy hagyják megszólalni az ezer nyelvet, hagyják előtörni a nőt, létezzen, dekonstruáljon, felszabaduljon, nevethessen, hogy Alice-á váljon, és a tükör másik oldalán korlátok nélkül átrajzolja az ezeréves kultúra szabályait. Egy nő nevet, szétszóródásában nem veszi komolyan a játékot, megleli a szerelmet, amit máshol nem talált meg. Ez a szerelem új és leküzdhetetlen. Új korszak kezdődik, legyünk azzá, amivé válhatunk és amit elképzelünk.

Irigaray ezen esszéjében nem tudjuk, hogy az iróniával való játékon keresztül, hogy a patriarchális struktúra vagy Alice felől érkeznek a mondatok, de az egész mindig átbillen és végül a fallogocentrikus történet lesz nevetséges, a mániákus felügyelősködni akarás, de Alice-t  végül nem hitelesítik és nem kanonizálják, mivel Alice, „csak” underground. A Speculum of the other women (A nemi különbözőség Speculuma)-ban viszont Platontól kezdve Freudig végigelemzi az európai filozófiai hagyományt a kettősség, a nőiség tükrei (ez egy fogalom Irigaraynál) és a reprezentáció színpadjai szempontjából, hogy a logosz és az Apához rendelt hatalmi jelképek mit jelentenek ebben az egészben. Mi is van odaát, kit száműztek oda és hogyan lehet a Másik Oldalról nézni Ide egy Néző Üvegen át?

          Let’s pretend.

 

A tükör másik oldala a merész átlépés, amit mindennap meg kell lépnünk. Hova ment Alice, amikor átlépte az üveget? Mikor jön onnan vissza és hogyan kapcsolódik a Másik másikjához?

          

 

BIBLIOGRÁFIA

 

Andreas Salomé, Lou: The Dual Orientation of Narcissism. Psychoanal. Q., 31:1-30 (PAQ), 1962

Andreas-Salomé, Lou: Az erotika (1910) Pro Philosophia Füzetek 31, 2002

Angyalosi Gergely: Kritikus határmezsgyén, Csokonai Kiadó, 1999

Bálint Mihály: Az őstörés. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1994

Bálint Mihály: Elsődleges Szeretet és pszichoanalitikus technika I. Animula 1999

Behavior, de Simone: A második nem, Gondolat, 1969

Borges, Jorge Luis: Képzelt lények könyve, In: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lenyek.html (2010. 02.03)

Borges, Jorge Luis válogatott művei III: A tükör és a maszk, Európa, 1999

Borges, Jorge Luis válogatott művei IV: Az ős kastély, Európa, 1999

Borgos Anna: Nők a pszichoanalízisben, (“Önök e szempontból kivételek…”) Lettre 62. szám, 2006. Ősz

Borgos Anna: Portrék a másikról, Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn,

Bókay Antal: József Attila poétikái, Gondolat, 2004

Bókay Antal: Önéletrajz és szelf-fogalom a dekonstrukció és pszichoanalízis határán. In: (szerk.: Mekis D. János és Z. Varga Zoltán) Írott és olvasott identitás – Az önéletrajzi műfajok kontextusai 2008.  L’Harmattan,  33-65.

Butler, Judith: Jelentős testek, Ú-M-K, 2005

Carroll, Lewis: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán, Sziget Könyvkiadó, 2009

Carroll, Lewis: Alice Csodaországban, Ciceró, 2003

Carroll, Lewis: Alice’s Adenvtures in Wonderland – Alice Csodaországban, Noran, 1996

Carroll, Lewis: Alice’s Adenvtures in Wonderland, The Children’s Golden Library, MDS BOOKS / MEDIASAT, 2003

Carroll, Lewis: Alice Tükörországban, Móra Könyvkiadó, ford.: Tótfalusi István, 1980

Carroll, Lewis: Through the looking glass, Penguin Books, 1994

Cixous, Helene: A medúza nevetése, In: http://whistler.uw.hu/meri/szakirodalom/cixousmeduza.htm (2010.01.23)

Cixous, Helene & Clement, Catherie: The Newly Born Women, University of Minnesota Press, Minneapolis, London,

Cixous, Helene (Tr.: Sarah Cornell, Deborah Jenson, Ann Liddle and Susan Sellers): Coming to Writing and Other Essays, Harward University Press, 1991

Dallenbach, Lucien: The mirror in the text, The University of Chicago Press, 1989

Derrida, Jacques: A disszemináció, Jelenkor, 1998

Derrida, Jacques: Glas, University of Nebraska Press, 1990

Erős Ferenc: Jacques Lacan, avagy a vágy tragédiája. Thalassa 1993/2

Etkind, Alexander: A lehetetlen erosza. A pszichoanalízis története Oroszországban, Európa Kiadó, Budapest, 1999

Felman, Shosana: „Rereading feminity”, Yale French Studies 62, 1982, 19-44

Ferenczi Sándor: Katasztrófák a nemi működésben. Pszichoanalitikai tanulmány, Pantheon, Bp., 1927.

Foucault, Michael: A fantasztikus könyvtár, Pallas Stúdió, 1998

Foucault, Michael: The Death and the Labirinth, The Athlone Press, London, 1987

Foucault, Michael: Más terekről, In.: http://exindex.hu/index.php?page=3&id=253 (2010.03.20)

 

Freud, Anna: Az én és az elhárító mechanizmusok, Párbeszéd könyvek, 1994

Freud, Sigmund: A költő és a fantáziaműködés, In (szerk.: Bókay Antal, Erős Ferenc): Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Filum, Budapest 1998

Freud, Sigmund: Bevezetés a pszichoanalízisbe, Gondolat, Talentum, 1994

Freud, Sigmund: Három értekezés a szexualitásról, Kötet Kiadó, Nyíregyháza, 1995

Füzesséry Éva: Lacan és az „Apa” neve, Thalassa 1993/2

Gilbert, Sandra and Gubar, Susan: Madwomen in the attic, Yale University Press, 2000

Grünberger Béla: A kincstárat jelentő gyermek és kitérés az Öidipusz elől, In: http://www.c3.hu/scripta/thalassa/97/23/03gb.htm (2010.02.20)

Halász Gábor: Az ismétlés fonákságai, In : http://epa.oszk.hu/00000/00002/00029/halasz.html (2010.03.01)

Hárs György Péter: Medusa tükre eltörött, In: http://www.c3.hu/scripta/buksz/98/1/05hars.htm

(2009.12.04)

Horváth Kornélia: A versről, Budapest, Kijárat, 2006

Irigaray, Luce: A diskurzus hatalma, a nőiség alárendeltsége. In: Bókay Antal, Vilcsek Béla, Szamosi Gertrud, Sári László (szerk.), A posztmodern irodalomtudomány kialakulása, Osiris, 2002, 483-490

Irigaray, Luce: Speculum of the other women. Translator: Gillian C. Gill. Cornell University Press. 1985a

Irigaray, Luce: This sex which is not one. Translator: Catherine Porter. Cornell University Press. 1985

Jones, Ann Rosalind: A test írása – a l’ écriture feminine megértése felé, In: Bókay Antal, Vilcsek Béla, Szamosi Gertrud, Sári László (szerk.), A posztmodern irodalomtudomány kialakulása, Osiris, 2002, 491-502

Juhász Anikó: Lou Andreas-Salomé nőképe és nárcizmus-elmélete. Pro Philosophia Füzetek, 35, 2003

Juhász Anikó: Az erotika, mint legősibb és legjelenvalóbb, a legegyszerűbb és a legösszetettebb káprázat. Pro Philosophia Füzetek 31, 2002

Karterud, Sigmund & Monsen, Jon T. szerk.: Szelfpszichológia – a Kohut utáni fejlődés. Animula 1999

K. Kabai Lóránt: Mit tudunk a tükörről. In: http://209.85.129.104/search?q=cache:S1xGlN40OqEJ:hajastiborkonferencia.freeblog.hu/Files/kkabailorant_hajas.doc+ech%C3%B3+nimfa&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu&lr=lang_hu

Kerényi Károly: Görög mitológia. Gondolat, Bp., 1977

Klein, Melanie: A szó előtti tartomány. Akadémiai Kiadó. 1999

Kohut, Heinz: A szelf analízise, Animula, 2001

Kristeva, Julia: Az anyagságról, In: http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre25/24kris.htm (2010.02.20)

Kristeva, Julia: A szerelem abjektje, Thalassa 2007/2-3

Kulcsár Szabó Zoltán: Metapoétika, Kalligram, 2007

Lacan, Jacques: Agresszivitás a pszichoanalízisben Thalassa 2007/1

Lacan, Jacques: A fallosz jelentése Thalassa 1998/ 2-3

Lacan, Jacques: A tükör stádium, mint az én funkciójának kialakítója, Thalassa, 1993a/2

Lacan, Jacques: Részletek a Hamlet szemináriumból, Thalassa,1993/2

Lacan, Jacques: Rövid előadás a francia rádióban, Thalassa, 1993b/ 2

Mazin, Viktor: Femme Fatale – Lou Andreas-Salomé. JEP (Journal of European Psychoanalysis), Number 14, Winter-Spring 2002 155-172

Orbán Jolán: A Derrida-értelmezás útvesztői, Jelenkor 1993/11, 979-997.

Ovidius: Átváltozások. Magyar Helikon. 1964

Peters, H. F: Lou Andreas-Salomé. Egy rendkívüli asszony élete, Európa, 2002

Rider, Jacques Le: Modernity and Crises of Identity. Continuum, New York, 1993

 

Rohini Prijá dévi: A napkelet rejtett kincsestára, In:

http://bhaktipedia.org/hun/pmwiki.php?n=Rohini.Napkelet_rejtett_kincsest%c3%a1ra_101 (2008.04.05)

 

Rowling, J.K.: Harry Potter és a bölcsek köve, Animus, 2007

 

Róheim Géza: A törött tükör, In: A bűvös tükör, Magvető Kiadó, 1984

Roheim, Geza: Magic and Schizophrenia. Posthumously, New York: International, Universities Press, Inc., 1955.

Schuller Gabriella: Tükörképrombolók. A tekintet eltérítése a poszt/feminista színházban és performanszokban, Veszprém: Pannon Egyetemi, 2006

Séllyei Nóra: Tükröm, tükröm…: Írónők önéletrajzai a XX. század elejéről, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001

Séllyei Nóra: Miért félünk a farkastól?, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2007

Showalter, Elaine: A feminista irodalomtudomány a vadonban, In: http://209.85.129.132/search?q=cache:uySX-zxnC54J:whistler.uw.hu/meri/textar/showaltervadon.doc+showalter+feminista&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=opera (2010.02.10)

 

Tolkien, J. R. R, A Gyűrűk Ura I-III, Európa Könyvkiadó, 2008

 

 

Trencsényi- Waldapfel Imre: Mitológia. Internetről letöltött anyag, röv.: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/mitologi/html/index.htm

 

Varga Virág, Zsávolya Zoltán (szerk): Nő, tükör, írás – Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról, Ráció, 2009

 

Wittig, Monique: The Lesbian Boday, (Tr.: David Le Vay), Bacon Press, 1973

Winnicott, D. W.: Játszás és valóság. Animula. 1999

Woolf, Naomi: A szépség kultusza, Ford.: Follárdt Natália, Csokonai, 1999

Woolf, Virginia: A Room of One’s Own. Three Guineas. Ed.: Morag Schiach, Oxford UP, 1992

Zsadányi Edit: A másik nő. A női szubjektivitás narratív alakzatai, Ráció, 2006

Zsák Judit: Az irodalom visszavág. A poétikai feminizmus gyökerei a művészetfilozófiában,  http://feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=641 (2010. 05.11.)


[1]A tükör stádium dráma, amelynek belső hajtóereje az elégtelenségtől az eljövendő meglátásáig szárnyal. Ez a dráma mozgósítja a térbeli azonosulás ámításába esett alany fantáziáit, amelyek a darabjaira széthullott test képétől totalitásának ama formájáig terjednek, amelyet ortopédikusnak nevezek, s végül az elidegenedett identitásnak ama magára öltött páncélzatáig, amely merev struktúrájával meghatározza majd az alany egész szellemi fejlődését.” (Lacan, 1993/a:67)

[2] „A szorongás pedig  — Klein szerint — a halálösztön működésének következménye.” (Klein, 1999:70)

[3] „Engedi, hogy a másik nyelv beszéljen – ezernyi nyelv, melyek nem ismerik sem a véget, sem a halált.” (Cixous, 2010.01.23)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s