FOLYIK EL NAKONXIPÁNBA

4 VERSEM A SZIFONLINE.HU-N.
RÉSZLET:

Karchomok

Gyenge vagyok. De hát hogyha nem félsz,

az még nem jelenti azt, hogy nem élsz.

És hogy fölösleges mindez. mert az egyetlen pont,

ami legalább egy angyalt odaadott,

elugrált a sávon, ez már a földbe látás Virágom.

Most bámulhatod, hol húzzuk meg a sávot,

mindegy, hogy hamu, vagy por, vagy karchomok,

húzzuk meg azt a sávot, egy kis sziget,

ami be lett tördelve, azt tördelni szokás,

vadul, és nincs ám kegyelem, mindet.

Modell: Czapáry Veronika, Fotó: Dala Gábor, Smink: Pásztor Krisztina, Ékszer: Czapáry Üvegsztori

Folyik el Nakonxipánba  

Tudom, milyen az a gyermeki érzés,

amikor sósavba mártasz,

és ruhám folyik. Folyik el

esetleg Nakonxipánba,

ahol szeretik egymást, olyan igazán,

és ez nehéz.

Nincsenek szeleburdi városok,

csak furcsa városok, és hülye kőpadok.

Ott minden kiderül,

az lesz az a város, ahol minden kiderül.

Lecsurog a falakon a kétségbeesés,

minden reménytelen szerelemre fény derül,

a kétségbeesett és elvesztett mondatokra,

Annára is, aki úgy tűnt örök,

elcsépelt szavakra és elfeledett zsebkendőkre,

a hitre, hogy ó ne hidd,

eljöttünk, mint még soha,

mert Nakonxipánban viszontszeretnek a szeretők,

a rárakódott évek nem számítanak,

nem látom az arcod és tudom, hogy a ruhám folyik,

folyik el esetleg Nakonxipánba, ahol szeretik

egymást, olyan igazán

és ez nehéz.

Gulácsy Lajos