KÉT VERSEM A HÉVÍZ FOLYÓIRATBAN

ELMÉLETILEG NEM LEHET FÉLNI

A végén kiderül majd, hogy minden csak egy játék, hogy Isten csinálta az egészet. Szórakoztunk a végén, szórakoztattuk Istent és mi is jól szórakoztunk. Elméletileg nem lehet félni, mondta Isten, mert elméletben nincsen gonosz, csak akkor, ha kipróbálod. Betemet minket mindenen keresztül a folyó, a folyékony anyag, mintha üvegből lenne, az üveg az egyetlen anyag, amely átmenet a szilárd és folyékony halmazállapot között, az üveg az egyetlen, az egyetlen, suttogod a fülembe, az egyetlen, az egyetlen.

SÁSKA A FÜRDŐSZOBÁBAN

Minden évben tél lesz, aztán ősz, ez természetes, hogy fél évig nem ordít a Sáska a fürdőszobámban, nem zenél, nem fogom hallani, mint nyáron, amikor fülledt a levegő, és  közel a Duna, hogy ordít a Sáska, ezt ciripelésnek hívják, nem megy el, nem talál ki, mi van ha a fürdőszobámban marad örökre, innen fog leesni a bojler fölül, hallom a hangját, nem merek megmozdulni, a fülembe ordít, csak azt tudom, hogy hangos, de nem látom, hogy mert van, visszhangzik, nyáron mindig nyitva van a fürdőszobaablak, megsüketülök, nehogy leessen, halott legyen, ugrál, de aztán rájövök, ő is kétségbe van esve, lámpát gyújtok neki éjszaka, kiszerelem a lámpát a kertbe, azt gondolom, a fényre kijön, kiszerelem, hátha kitalál, de következő nap is ott marad, messzebb szerelem a lámpát, kimegy végre, és akkor hiányzik, hogy hiányzik a Sáska, de már úgy érzem megőrültem ebben, de ebben nem vagyok biztos.