Czapáry Veronika honlapja / Veronika Czapary's website

__kritikák

LIDÉRCES TELEVÉNY

Kelecsényi László kritikája a Népszabadságban

44 “Czapáry remek stiliszta. Megüt egy hangot, és mint az abszolút hallású muzsikus, végig kitartja, amíg játszik a témáján, szövegén és az érzékenyebb olvasók idegein. Ez a hang egy leánygyermeké. Mintha egy játék lakattal lezárható bakfisnapló lapjai elevenednének meg előttünk. A könyvtest is ilyen hatást kelt bennünk: kellemesen tenyérbe simuló, zsebben is elférő, érdes papirosra nyomtatott rémség. Golding híres, idővel kötelező olvasmánnyá lett regénye, A Legyek Ura kismiska ehhez képest. Abban a méltán elhíresült angol regényben csak a gyerekek, a kiskamaszok gonoszkodnak egymással.

A Megszámolt babák lidérces főalakjai, egy apuka, no  meg az édes-kedves, a lányát állandóan ütlegelő anyuka.  S az a borzalmas – és egyúttal Czapáry trükkje –, hogy az  elbeszélés során ez a szülőpár egyáltalán nem érződik  rettenetesnek. Hiába a permanens nemi erőszak,  visszaélés kiskorú személy védtelenségével (a jogi  végzettségű olvasók kereshetnek és találhatnak ennél  szabatosabb kategóriákat), az egésznek van egy – nincs  jobb szó – rózsaszín bája. Élvezzük az irodalmat, Czapáry elbeszélő tehetségét – gyűlöljük az életet, amely efféle eseményeket enged megtörténni.” – tovább

feher nagy

ÜTNEK, DE SZERETEM!

Benczi Boglárka az ÉLET ÉS IRODALOM-ban

Zsófi hercegnő megszületett ) 041 “Czapáry Veronika ledöntött egy tabut. Jól, rosszul, de  megtette. A témához bátorság kellett, hiszen a magyar  irodalom mindeddig szinte egyáltalán nem foglalkozott  egy nagyon is fontos, viszont valóban leírhatatlan  témával. A Megszámolt babák egy testileg, lelkileg  erősen bántalmazott kislány életéről szól, a narrátor a  gyerek, aki elszenvedi a borzalmakat. Czapáry száraz,  tömör, pattogó mondatai annyira feszültté teszik a regényt, hogy az olvasó könnyen bele tudja élni magát az eseményekbe. A bántalmazott kislány lelkének folyamatai, a pszichés zavarok nyelvi szinten is jelen vannak, az író hitelesen ábrázolja a gyerek személyiségét.” – TOVÁBB

feher nagy
KI AKAR BESZÉLNI RÓLA
Jassó Judit kritikája a kulturmenza.hu -n 
23 “A traumaszöveg az elmondhatatlanról beszél.  Tehát aki a tettel, mások tette miatt kilökődik,  vissza tud-e kerülni a közösségi létbe pusztán  szavakkal? Milyen tere és ideje lesz annak, akitől  elvették a gyermekkorát? Nehéz kortársként írni  erről a témáról, mert nincs idő- és térbeli  elhatárolódás, rátekintés a témára. Más humán  tudományok, pl. pszichológia, szociológia, jogtudomány foglalkoznak vele, s ebben az esetben, ha az irodalom beemeli kanonizált témáinak sorába, először a téma nyelvét kell megtalálni. Ennek a kísérletnek lehetünk szemtanúi, amikor magunk is részeseivé válunk a babák megszámlálásának, ha megértjük Niki szenvedéseit, és végig viszolygunk.” – TOVÁBB
feher nagy

ELSZENVEDI, MEGSZOKJA, MEGSZERETI AZ ERŐSZAKOT
Cséka György kritikája az Origó Könyvesblogján
16“Czapáry Veronika regénye olyan, mint egy görög sorstragédia, kérlelhetetlenül halad az elkerülhetetlen vég felé. Vég azonban nincs, illetve folyamatosan van, az történik meg és ismétlődik végtelenül. A Megszámolt babák tényleg olyan, mint amit a fülszövegében ígér, sokkoló olvasmány, amely olyasmiről próbál beszélni, illetve elbeszélni, amiről nem szokás, amiről eddig nem sok irodalmi (és nem irodalmi) szó esett: a családon belüli, gyerekkel szembeni erőszakról, az incesztusról. A könyvben egyes szám első személyben meséli el egy kislány az élettörténetét kb. a kamaszkoráig. Az elbeszélés látszólag nem időrendi, körkörösség figyelhető meg benne, mintha mindig ugyanaz ismétlődne benne újra és újra. Az erőszak különféle stációi, a verbális, fizikai és szexuális erőszak egyre nagyobb, erősebb fokozatai. A szöveg lassan, óvatosan adagolja az információkat, lépcsőzetesen és finoman vezet el a legdurvább, legsokkolóbb stációkig. Mintha a pokol egyre táguló köreit látnánk kibontakozni egy gyerek szemén keresztül.” – tovább

feher nagy

CSENDESTÁRSAK
Kovács Bea kritikája az ambroozia.hu-n
60 “Nikolettnek rendszerint elismétlik azt a parancsot, hogy  az otthon történtekről senkinek nem szabad beszélni. A  kislány, bár az elején megpróbál beszámolni az  ismerősöknek, rokonoknak a családi terrorról, a  szülőknek sikerül ezt is megakadályozniuk: hazudozónak,  megbízhatatlannak és labilisnak állítják be a lányt, aki  egy idő után maga is elhiszi, hogy minden borzalmas  tapasztalat csupán képzelgés. Az egyszerű fecsegést és a leleplező árulkodást is fenyegetéssel előzik meg: „Minden, amit mondasz, hülyeség, kislányom, tudod jól. De sajnos mi Téged nem tudunk megváltoztatni, és agyonverni sem tudunk azért, mert élsz már, de jobb lenne, ha elhallgatnál, bár a kislányunk vagy, de elég sok mindent meg tudunk veled tenni, ami nem a halál, hanem sokkal rosszabb annál, ha nem fogod be a szád.” (31.)” – tovább

feher nagy

 

 

LÁTHATÓ KONCEPCIÓ
Szöllősi Barnabás kritikája a Literán

DSC_0125-Edit“A könyvnek, sőt Nikoletta életének már itt föltűnik egy másik fontos motívuma: az ambivalencia. Czapáry elvitathatatlan érdeme, hogy regényében sikeresen ábrázol szinte mindent a vonzás-taszítás, a szeretet-gyűlölet kettősségében. „Apa szerint meg kell tanulnom magamat elszórakoztatni, azért vettek nekem ennyi babát, nem figyelhetnek folyamatosan rám, mert nem bírják már idegekkel, amilyen vagyok.” (Az összes baba) Hiába tehát, hogy a nyolc baba alapvetően a család elviselésében segít a kislánynak, az olvasóban kezdetektől fogva ott a rosszérzés, hogy Niki szeretett játékai is az őt nem megfelelően szerető szülőkhöz kötődnek.” – tovább

feher nagy

FOJTOGATÓ SOROK – kritika Czapáry Veronika könyvéről 
Nők Lapja Café – Csízi Ágnes írása
1471330_443990229039416_1568000337_n “Czapáry stílusa kíméletlen és pontos. Az idő szinte egy helyben áll. A könyv  sokkoló és kegyetlen, ha pedig a tabudöntő téma nem lenne elég, olyan balladai  ritmussal kúsznak a sorok egészen mélyen a bőrünk alá, amely levakarhatatlan.  Nehéz szavakat találni rá. Mondjuk azt, hogy borzalom? Keressük a megoldásokat?  Van egyáltalán megoldás? Lehetünk egyáltalán ugyanazok, mint akik voltunk, mielőtt a könyvet a kezünkbe vettük?” -tovább

feher nagy

CZAPÁRY VERONIKA: MEGSZÁMOLT BABÁK
Zsidó Piroska recenziója az olvasoterem.com-on
_MG_8158“Könnyebb belenyugodni az erkölcsnélküliségbe, mint a felvállalt erkölcstelenségbe. Ezt a könyvet nem lehetne kisírni magunkból. Még ez a balladákra jellemző konok ritmus (ahogy a fülszöveg írja) is beeszi magát az olvasó lelkébe, és aztán már sosem lesz semmi ugyanolyan. Egy áramütésnyi pillanatig mi magunk leszünk olyan kiszolgáltatottak, megalázottak, értéktelennek tűnők, mint a regény főszereplője, aki nem tudja, mi a jó és mi a rossz, nem tudja, mi az öröm és a fájdalom közötti különbség, nem tudja, hol a határ érték és értéktelenség, vagy szeretet és gyűlölet között. Akiben a legerősebb érzés mégis a szeretet és a szeretet utáni vágy, hogy sikítani kellene, ha rádöbbenünk, mennyire lehet szeretni valakit, aki lassan szétszed, megsemmisít, tönkretesz minket…Annál is inkább, mert ez a regény a szerzőnő korábbi könyvének (Anya kacag) időben visszafelé mutató „folytatása”, vagyis előzménye: a korábbi regényben ugyanis annak a lánynak az ifjúkorát írta meg, akinek ilyen volt a gyermekkora.” – tovább 

feher nagy

VÉTKESEK KÖZT CINKOS
Mózes Kitti írása az olvassbele.com-on

59 “A modern kori Árvácska menedéket épít magának, aho­va elbújhat Petivel, aki vigasztalja, ha el van kese­red­ve, Dollival, az igazi porcelánbabával, aki olyan, mint Hófehérke. Itt van még a kedves Léna baba, csodálatos, világoskék szemével, karcsú testé­vel és szőke hajával. A fiúnevű Frici sem maradhat ki, aki pedig lánybaba, akár Barbi, akinek szép ruhája és retikülje van, és karkötője meg kicsike hajgumija. Őket, és az összes babát minden nap meg kell számolni, hogy biztosan megvannak-e mind. A Kék Nyulat, az oldalra néző szemeivel és a legédesebb Regina meg Sári babát is, mindig meg kell számolni. A mi Árvácskánk apukája azt mondja, azért vettek ennyi babát, mert nem figyelhetnek folyamatosan a gyerekükre. Nem érnek rá folyton játszani vele. Meg kell tanulnia magát szórakoztatni.
De nem, így nem mutathatom be ezt a könyvet.” – tovább

feher nagy

EKULTURA.HU KÖNYVAJÁNLÓ
Galgóczi Móni írása

61 “Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint  az olvasás előtt. De tudom, hogy már soha  semmi sem lesz ugyanolyan. Bizonyos szavak  már mindig erre a könyvre fognak  emlékeztetni.„Bárcsak mindig bárányhimlős  maradnál, kislányom, mert akkor nem  zavarná anyukádat sem, hogy jó alaposan  megnézlek. Mert elfertőződhet a bárányhimlő, el bizony. A különösen szép kisbabáknak különösen szép az arcocskájuk, a lábacskájuk, a körmöcskéjük meg a micsodájuk, és te különösen szép kislány vagy. Minden olyan szép rajtad, még jó, hogy elutazott az anyukád, mert ilyenkor azt csinálok veled, amit akarok. Nagyon szeretem a selymes bőröcskédet. Az lenne a legjobb, ha velem maradnál és sosem nőnél fel, hanem az én külön bejáratú kislányom lennél.” Azt hittem, hogy az elmúlt évek durva, és egyre durvább olvasmányélményei megerősítették a lelkemet annyira, hogy már semmi nem tud megrendíteni – sem kínzás, sem erőszak, semmi, erre jön egy kisméretű könyv rózsaszín gerinccel, fekete borítóján fehér és rózsaszín szöveggel, csaknem meztelen barbi babákkal, és kifordul a világ önmagából. Haragszom a könyvre. Haragszom a világra.” tovább

feher nagy

ELVESZETT BABÁK
Takács Dóri kritikája a Könyvesblogon
96“A Megszámolt babák elbeszélője viszont teljes mértékben beleragadt gyermekkora pillanataiba, amelyek körkörösen, újból és újból visszatérnek a szövegben. Hiába tudjuk, hogy az első fejezetben még csak kisgyerek, és már fiatal felnőtt az utolsóban, a megszólalásmód, az elbeszélt események semmit nem változnak. Érzékelünk valamiféle történetet a háttérben (a kislány a szülőktől a nagyszülőkhöz költözik, egyedül az apjával marad meg a kapcsolata, aki a későbbiekben is molesztálja), ez azonban szinte csak álomszerűen lebegtetve bukkan néha a felszínre.” – tovább

feher nagy

MAGYAR NEMZET kritikája – 2012.DECEMBER 7-8
Magyar_Nemzet_megszámolt_dec7 (1)feher nagyÚJ KÖNYVPIAC, 2012 DECEMBER – POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA
ukp
feher nagy
MEGSZÁMOLT BABÁK – A TÖRTÉNET, AMELYIK ELBORZASZT
Mádai Adrienn kritikája a Kultography.hu-n

DSC_0139-Edit “A Megszámolt babákban egy olyan társadalmi tabuval foglalkozott szépirodalmi  keretek között, melyről egészen idáig leginkább csak a bulvár médiában  hallhattunk. Szívem szerint kötelezővé tenném a könyvet minden 21 évét betöltött  ember számára, mert bár fikciós regényről van szó, de minden lapja az élet eltitkolt  borzalmaival szembesít bennünket. Itt az ideje, hogy a nagyra becsült fejlett, civilizált társadalom szembe nézzen ezzel a problémával, ami ott van a hétköznapjainkban, megbújva, mint egy féreg és emberi életeket tesz tönkre, gyermekek lelkét és testét csonkítja meg. Itt az ideje felébredni, felemelni a fejünket és abba az irányba fordítani, ahol a borzalom történik. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent kötet hiánypótló, tabudöntő és kötelező!” – tovább

feher nagy

MEGSZÁMOZOTT BABÁK
Stermeczky Zsolt Gábor kritikája a felonline.hu-n
DSC_0146-Edit
“Czapáry Veronika megtalálta a témát, amivel egyrészt kellően nagyot lehet robbantani a magyar könyvpiacon, másrészt kellően sokat lehetne beszélni róla, nem pusztán a téma alapvető tragikumának a bulváros szintjén. Ez a családon belüli erőszak. A szerző mentségére szóljon, hogy inkább a második lehetőségre törekedett, azonban a Megszámolt babák minden jó szándék ellenére is két szék között esik a padlóra.” – tovább

 

(A fotókon Czapáry Veronika Tiffany ólmozott üveg technikával készített üvegtárgyai láthatóak.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s