_részletek a regényből

A Megszámolt babák kapható minden könyvesboltban, vagy megrendelhető ITT, KATT IDE.

 

LILLA BABASZOBÁJA – (Irodalmijelen.hu)

 Lillának babaháza is volt. A babaházban öltőztetős szoba a babák ruháival. Annyira sajnáltam, hogy nekem nincsen  babaházam. Mindegyik babának más színű szobája volt, és  különlegességek is voltak mindegyik szobában. Volt   baldachinos ágy is, meg a fürdőszobában különböző  kenceficéik, a konyhában mindenféle izgalmas dolgokat  lehetett sütni, és a nappaliban tévé is volt. – tovább

A FÜRDŐRUHÁM – (Konyves.blog.hu)

  “A Nagyi fekszik a szobában, és rothadó szag árad  belőle,  azt mondták, nem éri meg a reggelt, mert  rothad a tüdeje,  ilyen a rák, rothad az ember. A  Nagyival akarok aludni,  mondom, a Nagyival  akarok lenni, be akarok menni hozzá,  üvöltöm a  felnőtteknek, és követelem, de nem engednek  be  hozzá egy nap fél óránál tovább, és én nagyon  izgulok  érte, mert rettenetes állapotban van, és ha jól lenne, akkor mindenkit elküldene a francba, és hozzábújhatnék, de nagyon furcsa szaga van, és azt mondja nekem, el akar búcsúzni tőlem, és hogy én mindig az ő unokája maradok, hogy rettenetesen fog engem szeretni a síron túlról is. Sírok, és kérem, ne csinálja ezt velem, mondom neki, hogy remélem, ez csak vicc, és megéri, hogy felnövök, és rendesen nagylány leszek, de ő csak néz rám, tüdőrák, tüdőrák, mondja az apám, nem tudunk mit tenni kislányom. A Nagyi mindenkit kiküldött, amikor elbúcsúzott tőlem.” – tovább

SÁRGA BABÁK – (Scolar Kiadó belelapozó)

  “Legutóbb Dollit a kékfestő ruhájából a fehér  csipkésbe  öltöztettem, és szerintem sokkal  jobban nézett ki, mert  mosolygott benne.  Léna is örül, ha Dolli mellette van,  mert  sokszor együtt alszanak, és szeretnek egymáshoz érni. Simogatják is egymást, megfogják egymás kezét, de néha annyira nagyon mozdulatlanok. Ők olyan babák ilyenkor, akik mindig együtt lesznek, és suttogva beszélgetnek egymással éjszakánként, elképzelhetetlenül szép ruhákba öltöztetik egymást, furcsán szépbe, és nagyon örülnek, mert olyankor érzik, összetartoznak, és nem szeretnének az elmúlásban élni.  ” – tovább

FRICI – (felonline.hu)

 “Most mi lesz velem Frici nélkül, mondom Apának, és sírok.  Aztán alszunk, együtt Apával, és kicsit múlik a fájdalom, bár  mindennap nézem a betont, hogy csak ez az üresség marad, ez  az üresség hetekig, Anya nem áll szóba velem, én pedig  hibásnak érzem magam.” – tovább

BAJOR ANDRIS GITÁRJA – Librarius.hu

 “Amikor bújócskát játszunk, én  szeretek elbújni a szülei  hálószobájába, és közben mindig arra  gondolok, vajon mit csinálhatnak a  szülei ott. A felnőttek a becsukott  ajtós nappaliban beszélgetnek, és minket magunkra hagynak, közben arra gondolok, itt ezen az ágyon csinálták azt, amit Anya és Apa szokott, és amiből a Kati és az Andris is született, itt szoktak aludni. Anya szerint a Bajoréknak mindenük elegáns, és elegáns a hálószobájuk is, sok kék és drapp dolog van benne, hatalmas nagy franciaágyuk is van. Mi mindig délután megyünk hozzájuk, és este, nappal csak egyetlen egyszer voltunk, de nappal mindig eszméletlen fény ömlik a szobájukra, éjszaka csak lámpánál látunk, mert sötét van.” – tovább

LÉNA – (Litera.hu)

 “Ki akarok menni a lakásból, és Anya fejbe ver  egy pohárral, az egész hirtelen történik, és  nagyon fáj. Már megint bent hagytad a bögrét a  szobában, és különben is, amit tegnap éjszaka  műveltél az apáddal, túlmegy mindenen.  Szédülök, még hetek múlva is érzem a búbot a fejemen, állandóan erre gondolok, hogy mit csináltam az apámmal, és hogy miért nem szólt előre, hogy őt ez zavarja.” – tovább

ANYÓKA – (tiszatajonline.hu)

 “Irma, megharapott a Simon, mondom, de nem veszi  komolyan. Irma, utolér a Simon, és megharap, meg bevisz  az orvosi rendelőjébe. A Simon szerint meg kell vizsgálnia a  rendelőben, ami egy emelettel lejjebb van, mindig  meztelenre levetkőztet, és azt annyira utálom. Hiába  mondom neki, hogy egészséges vagyok, és nem kell megvizsgálnia, nem hiszi el. Csak mi vagyunk az orvosi rendelőben, nem jöhet oda senki. Odateszi az ujját mindenhova, hogy megvizsgálhasson. A legjobban annak örül, amikor rám záródik az ajtó, és kétségbeesem, mindig kérem az Irmát, ne hagyjon egyedül a Simonnal.” – tovább

BABASZÁMOLÁS – (Avorospostakocsi.hu)

 “Anyát mindig megkérdezem, de azt mondja, nem fogja  megbocsátani nekem, hogy kétszer elköltöztem,  kitarthattam volna. A babák kint porosodnak az  előszobában, Petike és a Kék Nyúl meg Frici sajnos már  nincs. Mindenki tud róla a családban, hogy öngyilkos akartam lenni az iskolában, én vagyok a család szégyenfoltja. Megmondta az anyám az apámnak, hogy azon az éjszakán kellett volna odavágni a fejemet a vécékagylóhoz nekem is, amikor megszülettem.” ” – tovább

AZ ÖSSZES BABA  – (Folyo.irat.hu) 

 “Léna baba mindig eleven és kedves, ő közepesen nagy baba. A fehér kis ruhájában szokott lenni, a szoknyácskája is nagyon aranyos, a hosszú köténykéje elöl lóg és körbeveszi. Van rózsaszín ruhája is. Léna babának van egyedül ragyogó világoskék szeme. Az ő szeme annyira világít, hogy elvakít mindent, és különlegesen szép. Apa őt szereti a legjobban, mert puha, kedves és selymes bőre van, azt mondja, olyan a bőre, mint a márvány. Mint nekem, ami néha rózsaszín lesz, ha Apa hozzáér. Lénának is nagyon karcsú teste és szőke haja van. Ő is szeret futkosni Doborgazszigeten, a föld felett a levegőben. Sajnos sokszor szomorú, és olyankor nem ragyog, én meg akarom vigasztalni. Ő a legkedvesebb, leggyönyörűbb baba a világon, számomra mindig mindenhol létezik. Ha én szomorú vagyok, akkor is csak ő tud megvigasztalni, a vállamra teszi a két kezét, és rám hajtja a fejét, az olyan megnyugtató. ” – tovább

NAPOZÁS – (apokrifonline.hu) 

“A kendőket mindig is különösen szerettem, mondja Anya,  ezért nagyon sok kendő vesz körbe.. Anya és Apa ráaggatják  mindenhova a járókára körben, a rácsokra is kötnek, és a  babakocsira is, nekik beszélhetek nyugodtan. Én nagyon örülök, mert sokféle színű kendőm van. Ennél jobban már csak a babáimat szeretem, nekik is mindig ott kell lenniük mellettem, különben úgy érzem, zuhanok lefelé, és valamit végérvényesen el fogok veszíteni.” – tovább

A borító Máthé Hanga munkája.