Czapáry Veronika blogja / Veronika Czapary's blog

Kossuth Rádióban a Megszámolt babák (meghallgatható)

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on április 8, 2014

KOSSUTH RÁDIÓ 2014.04.08. 11.30-12.00

K_EPA20130626137-1024x792 Vendég a háznál – Műsor gyerekekről felnőtteknek  (szerkesztő: Keresztes Ilona) 

 “Regény arról, amiről általában hallgatunk.  Bántalmazott és kihasznált kislányok, akiknek senki  nem segít. Rokonok, akik sejtenek valamit, de nem  merik szóvá tenni. Az abúzus természete és életre szóló következményei.”


DOLL COUNT (excerpt of the novel) – HLO.HU

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on április 4, 2014

Doll Count (excerpt from the novel)
translated by: Paul Olchváry

21.sajto_foto_nemeth_gabiella “Doll Count is a riveting portrayal of a psychologically,  verbally, physically, and sexually abused little girl, the first  work in Hungary to break this taboo.” –  click to read

feher nagy

feher nagy

About the Author

Veronika Czapáry
(1975–)is the author of two novels published in her native Hungary, Mom is Laughing (Anya kaczag: Jelenkor, 2012) and Doll Count (Megszámolt babák: Scolar, 2013). Her short stories and poems have been published since 2004 in Hungary’s top journals-including Lettre Internationale, Kalligram, ÉS, 2000, Alföld, and Helikon-and she regularly publishes book, theater, and film reviews. Czapáry is also a noted author of psychoanalytic feminist literary criticism and essays on the unpublished novels of women writers of the past. Her essay “I Am a Woman in Hungary” appeared in A Megaphone, an anthology published in the United States (Chain Links, 2011). Czapáry, who is also active as an organizer of literary events, was born in 1975 in Győr and earned degrees in Hungarian language and literature from the University of Pécs. In addition to Hungarian, she speaks English and German.

feher nagy

Doll Count

Veronika Czapáry
Veronika Czapáry’s 50,000-word novel Doll Count is a riveting portrayal of a psychologically, verbally, physically, and sexually abused little girl-a book whose publication in Hungary (Megszámolt babák; Scolar Kiadó, Budapest, 2013) was a literary sensation, the first work in that country to break this taboo. The shocking story its twenty-three chapters tells is, however, more than a diagnostic report: its lyrical prose unfolds in the unyielding ballad-like rhythm, making Doll Count a song of endurance, of one young woman’s insistence on the right to go on living.

Doll Counttakes on a subject rarely treated so unabashedly by works of literary fiction: the rape of children by family members, more succinctly known as incest. It sweeps the reader into the emotionally traumatized world of the victim from her own perspective-even as a young child.

Through the first-person of an abused little girl called Nicolette, we glean information about the reactions of those around her, her futile attempts to resist, and how the violence she undergoes weaves its way into the fabric of her life, taking shape as her natural medium-a medium in which she somehow learns to live from day to day. Even as she goes to school and seeks to build friendships, though, her deep wounds continually foil her attempts to climb her way into a normal life.

Early on we learn that Nicolette’s parents regularly lock her away. We then learn of the abuse-the humiliation, the emotional blackmail-she suffers at their hands, and we learn that the father rapes her daily as the mother looks the other way and the grandparents act as if everything was in order.

Nicolette’s only companions amid her utter vulnerability are her dolls.

Again and again Nicolette escapes to her personalized dolls from her private hell; her repeated efforts to keep count of them comprise the story’s recurring motif. Her siblings regularly hide or maim the dolls to hurt her. The dolls are used and abused in other respects, too, becoming the objects of bargaining and blackmailing by Nicolette’s own parents.

Nicolette’s age seems to hardly matters after a while, since the same sort of violence keeps recurring. There is no beginning, no end, no way out.

It’s as if time is standing still or, rather, as if several different sorts of time existed simultaneously. Nicolette’s passing years come together in a blur, time whirling about virtually in one place from the time she is three years old to the close of her teenage years. Gradually the information comes, building slowly, subtly to the shocking realization that this is a maelstrom from which there is no escape.

feher nagy

Praise from
Hungary’s media and popular websites

for Doll Count


“Czapáry is a magnificent stylist. She hits upon a tone, and, like a musician with perfect pitch, maintains it throughout. . . . This tone is that of a little girl. Golding’s [characters in] . . . Lord of the Flies are little whippersnappers compared to this. We take delight in the literature, in Czapáry’s narrative talent-and we are revolted by the life circumstances that allow events like these to occur. This little girl . . . is constantly counting her dolls. The dolls are indeed alive to her, with readily notable names, and her nightmarish parents also accept this fiction, perceiving as they do that only in this manner does their used and abused and loathed child experience a sort of freedom. And, indeed, they regularly exterminate her dolls, who-yes, who, and not which-slowly dwindle away.”

—-Népszabadság, Hungary’s leading daily newspaper

“Czapáry successfully depicts virtually everything about the duality of attraction and repulsion, love and hate.”


“If it were up to me, I’d make this book obligatory reading for everyone twenty-one and over, for although it is fiction, its every page brings us face to face with life’s hushed-up horrors.”


“It’s easier to resign oneself to the absence of morals than to the willful undertaking of immorality. We cannot cry this book out of ourselves. . . . It eats its way into the reader’s soul, and nothing will ever seem the same.”

“The idea that this novel’s subject matter is sensational might occur in the minds of some (and there will obviously be some such persons) who don’t have a clue as to how emotional traumas build within an individual and as to the consequences. . . . Czapáry sweeps us into the world of the two-, four-, and eight-year-old Nicolette.”


Doll Count is a precise and unrelenting work that dismantles the hope of any sort of freedom; for over time, in the absence of any escape route, of any help, its protagonist, a girl who has suffered abuse all her life, gets used to and even comes to ‘love’ the abuse and the abuser alike. We witness the clinically precise unraveling of a sort of Stockholm syndrome, and to too its culmination, the closing of the circle.”

“Some books cause pain. Physical and mental alike. And not by hitting us in the face. Nor by taking something away from us. But on account of their subject. For example, a physically, psychologically, and sexually abused little girl. In the first person singular. In a child’s voice, and yet a serious voice.”


feher nagy

Mom Is Laughing

Veronika Czapáry

Budapest at night: a trap-laden city. Budapest by day: a trap-laden city. A young girl seeking her place among the traps. Victoria, the narrator-protagonist of Veronika Czapáry’s 70,000-word novel Mom Is Laughing(Anya kacag, Jelenkor Kiadó: Pécs, Hungary, 2012), makes her way in fits and starts about the seamy scenes of one of Europe’s most storied capital cities, seeking escape by night amid the mesmerizing effects of alcohol, drugs, and sex, only to be followed by sober awakenings by day.

A cinematic, gyrating force of a novel that unfolds mostly in the vortex of nighttime Budapest, Mom Is Laughing is told in the form of a single young woman’s diary-the result being a shocking and provocative parody of the chick lit phenomenon.

Victoria, an extreme, nonconformist personality unable to find her place in society, drives herself to the edge again and again in a frantic effort to realize her goal-that of achieving the idyllic happiness she yearns for.
With plainspoken honesty, Victoria’s diary entries recount the pleasures and the pains of a woman’s sexuality, the disillusionment that hits hard every time she tries but fails to find a companion; and, as part and parcel of all this, her drifting in and out of both art cafés and hole-in-the-wall dive bars.

Led by her hunger for love, Victoria flees from the bed of one man to that of another. Along the way she describes her sexual experiences and the unexpected situations she plunges into on account of her capricious lifestyle. Ever on the prowl to fill her brooding sense of emptiness, her life philosophy might be summed up thus: “Just let something happen already!”
Perfection-obsessed Victoria reacts hysterically to failures. With the help of a psychologist she tries uncovering the childhood traumas behind the terrible aspects of adulthood. These and other memories of the past emerge again and again, woven lyrically into the diary entries.

The traumas-a mother who died young and nightmarish memories of a sexually abusive father, as well as regular abuse and humiliation from her stepmother, her siblings, and from her peers-keep bubbling to the surface while likewise manifesting themselves in the regressive behavior Victoria displays as an adult.

Mom Is Laughing is a psychological novel in which it is neither the degree of suffering nor the number of blows that really matters, but rather the fact that the heroine has lived through all this and endured it with extraordinary vigor. A powerful new take on women’s fiction, it is also a merciless parody of the chick lit phenomenon.

Praised in its native Hungary as the first work of literary fiction that dared to broach the subject of women’s sexuality in such starkly honest terms Mom Is Laughing reveals those experiences in a woman’s life that she would otherwise keep very much to herself. It will be savored by all readers who relentlessly drag their never-ending pasts about them in a dizzyingly modern urban world.

feher nagy

Praise from
Hungary’s media and popular blogs
Mom Is Laughing

“In a maelstrom of gyrating episodes, the protagonist of this novel falls in love, suffers, falls into despair, gets drunk, gets drugged up, flees into wild and unrestrained sexual acts, and, finally, is disillusioned and beset by guilt, at which point it all begins anew. And, we suspect, all this will not end with the novel’s end; after so many distressing moments in her life we cannot let her go. No, we cannot help worry about her, sensing as we do that, at best, death will end her continual torment. . . . With poetic precision [Czapáry] describes the indescribable.”
—-Népszabadság, Hungary’s leading daily newspaper

“If we take Mother Theresa, Carrie Bradshaw, and Freud’s Dora, throw them into an imaginary blender, and press the start button, in all probability we will get Viktoria, the protagonist of Veronika Czapáry’s first novel.”


Mom Is Laughing  . . . shares much in common not only with Bridget Jones’s Diary but . . . also with [Sue Townsend’s series featuring fictional protagonist] Adrian Mole. But by the end, the merry-go-round comes slowly to a halt, and the prospect of a way out comes into view: ‘There is a future, I do still have a goal before me.’”
—-Magyar Narancs, Hungary’s foremost liberal weekly magazine

“Simply put, we can call this young writer revolutionary for having set as her book’s primary goal to show us our era’s new, all-determining paradigm for relationships, one in which women are no longer passive players but shape their own fates, their own sexual lives.”


“The author remarked in an interview that her goal in this novel was to ‘yank the veil off the self-delusion represented by chic-lit novels and Hollywood films, the delusion that a relationship can (in and of itself) bring happiness without someone continuing to carry the weight of her past’. . . . Such plain-spoken words are rare from a woman writer.”


“Has the heroine managed to get beyond her continual emotional crises? Can she find a way out of mourning, and will she reconcile with her mother, who . . . harasses her daughter with her ambivalent laughter even from beyond the grave? . . . Will she find stability in an intimate relationship, or, as she yearns to do so even more, within herself?”


Beharangozó és még sok minden más…

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 25, 2014


Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 24, 2014

A Dunakanyar újság nagyon kedvesen ír az íRÓK SZOMSZÉDBAN CÍMŰ budakalászi sorozatról:)

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 20, 2014



HALLGATAG ÁLDOZATOK – Biczó Henriett interjúja a Szabad Föld-ben

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 20, 2014

Biczó Henriett
BeNvRLus_1_556x365 “– Sok gyerek nő fel úgy, hogy rendszeresen verik, lelkileg vagy szexuálisan visszaélnek alárendeltségével. Mi pedig mindezt hagyjuk – mondja Czapáry Veronika. Történetének főhőse Nikolett, aki 14 éves koráig bezárólag meséli el, hogyan lett az apukája kedvence, a szó minden értelmében. Látjuk, miként tűrte el mindezt a nőként háttérbe szorult anyja. – A molesztálás szinte mindig együtt jár az érzelmi bántalmazással és zsarolással, időnként a veréssel. Ezzel kínzóik azt is elérik, hogy az áldozat nem meri elmesélni a történteket. A kislányok egy része azt hiszi, hogy apjuk vagy férfi hozzátartozójuk szeretetből „foglalkozik” velük, amikor még csak fogdossa őket vagy szavakkal teremt szexuális légkört.”


Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 20, 2014

Vallyon Veronika

ubpe  “A könyvek olyan témákat dolgoznak fel, amik  azelőtt szépirodalmi stílusban nem jelentek meg. Pszichológiai témakörben nagyon sok segítő könyv, orvosok és terapeuták által megírt kötet nyújt segítséget, tárja fel a tényeket a családon belüli erőszakon, a szexuális bántalmazáson, a lelki megrázkódtatásokon túl a „túlélés” felé vezető utakat keresve, mutatva. Felvetődött az a gyakorlati módszer, ami a bántalmazottak, áldozatok, túlélők segítségére lehet, miszerint kiírják magukból a történteket, ám ezt a módszert egyik jelenlévő sem tartja megoldásnak. Véleményük szerint egy naplószerű visszaemlékezés önmagában, analitikusan orientált pszichológiai terápia nélkül nem javasolt megoldás, s tán többet is árthat, mint amennyit használ, ha ellenőrizhetetlen, orvos felügyelete nélküli, újbóli traumatikus környezetet teremt magának a gyógyulni vágyó.”

veronikaszegedmarc5_Layout 1


Posted in Uncategorized by czaparyveronika on február 21, 2014

Tragikus körülmények között meghalt BORBÉLY SZILÁRD ÍRÓ, példaképünk és barátunk.


A halála mögött hagyott űrre és fájdalomra nincsen szó, miképpen ezen a képen, ami imitációja a korai univerzumnak, minden EGY, hiszünk abba, hogy Lelke az Örökkévaló Istenhez került, ahol minden EGY VOLT ÉS EGY LESZ.

hitünk szerint lelke nem a semmibe hullt, mert a példázatbeli Jó Pásztor az elveszett századik bárányt is megkeresi, Ő, aki azért jött, HOGY MEGKERESSE ÉS MEGTARTSA AZT, AMI ELVESZETT.

Az erőszak minden formáját elutasította, személyes tragédiái folytán is, ezek Borbély Szilárd szavai a nők és gyerekek elleni erőszakról 2012-ben.

“Erőszak, nők elleni erőszak, tabu. Úgy tűnik, a női szenvedéstörténeteket nagyobb hallgatás, több tabu övezi, és mintha mélyebb szintjét hordoznák a kiszolgáltatottságnak. „Elgondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka, hogy mindaz, amit a lágerekről tudunk, ami belénk égett, azt férfiak mondták el. És azokról a nőkről, akik ezt a korszakot ugyancsak túlélték, alig lehet tudni. Vajon miért van ez?”-veti fel Borbély. A nők álmában síró babák-kötettel véletlenül találkozott egy könyvesboltban, s amit benne meglátott, megrendítette. Hiába kísérik politikai viták az abortusz kérdését, mégsem válik valóságos társadalmi beszédtémává, mondja. A test ügyeit újabb és újabb tabuk teszik kibeszélhetetlenné. A prózaversek nyelvhasználata ezt a tabu-képzést igyekszik megmutatni és átlépni is egyben. Az erőszak pedig maga az abszolút tabu. „A családon belüli erőszakról, a nemi erőszakról, a nőkkel szembeni erőszak bármely formájáról ma Magyarországon, ebben a férfivilágban nem lehet beszélni. A Zsanett esetén lehetett látni, hogy a médiát, a politikát átható férfibeszéd ezt a témát kiveti magából, nem tud mit kezdeni vele.” Hiányzik a közoktatásból, a közgondolkodásból a testhez való viszonyról, testkultúráról való őszinte beszéd. Pedig az eddig érintetteken túl még rengeteg kérdéssel foglalkoznunk kellene, mondja Borbély, ilyen a mesterséges megtermékenyítés is, vagy az eutanázia – „egy egész kultúra öregszik el és vágyik arra, hogy méltóságteli halált halhasson, de nem lehet erről sem beszélni”.” – Teljes interjú:

VÉGÜL LEGYEN ITT ÖRÖK EMLÉKEZETNEK, a Mária című verse, Mária, aki az örök Megváltót keresi minduntalan.:


Az eladó a szupermarketban
úgy áll a pult mögött, mint
egy próbababa. Nincs vevője
éppen. Bár nincs maga

a stadionnyi térben,
épp elmereng. Talán ő is
egy anya. Fáradt nagyon
az éjjel-nappal nyitva-

tartó áruház, e gyár, megtörte
már. Egyenruhája vérpiros.
És a fityulája is a hipermarket
logóját kínálja. Barna haja

kivillan épp alóla. Szeme
álmos kék. A köténye zöldje
rajta. Arcában ott van egy
áldott vonás. Már sejti tán,

hogy minden test magányos,
ahogy áll ott. A szemhéját
mintha egy körző húzva volna.
A kitűzőjén csupasz keresztnév.

A világ most is Megváltóra vár.
Egy puszta névre. Ahogyan minden
évbe. Már kirakták a karácsonyi
árukészletet. A fákra lámpasor

került, színes. A zene kommersz
áradása száll. Jingel bell, jingel bell…
Az őrület csendes, konszolidált
zenéje de édes. A bulvárlapok

főcímén ki ölt ma? A nő a fejét
jobbra ejti le. Két keze támasz,
amely a pultra fekszik épp fel.
Feje fölött aprócska glória.

Fáradtan áll. És arra vár, hogy
az esti műszak egyszer csak lejár.
Felsál-, karaj-, szűzérmék-
tábla jelzi itt a korpuszt, hol

a húspultos Madonna arca úszik
el. Horgonyt vetett egy gondolat:
egy ember. Ott csend van. És
itt zúg, miként a tenger.”

Isten veled Szilárd!

Tagged with:


Posted in Uncategorized by czaparyveronika on február 19, 2014


feher nagy

Rablott holmik

– Barta Zsolt, Czapáry Veronika, Schreiner Dénes és Szabó Ádám

zenés irodalmi estje

2013. február 20. este ½ 8
RoHAM Bár, Dohány utca 22-24.

Drágám, hol a vacsorám? – HANGFÁJL

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on február 5, 2014

A 2014 február 5.-i Tilos Rádiós beszélgetés itt meghallgatható három részletben:



Posted in Uncategorized by czaparyveronika on február 5, 2014

DRÁGÁM, HOL A VACSORÁM? – című adásban

Február 5-én, szerdán 10:30-tól Czapáry Veronika író lesz a TILOS RÁDIÓ vendége, az Anya kacag és a Megszámolt babák című könyvek szerzője. Az adásban többek között ezekről a művekről fogunk beszélgetni, hallgassatok minket!

VIDEÓ: Műhely folyóirat győri szerzőinek felolvasása

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on január 27, 2014

VIDEÓ: Műhely folyóirat győri szerzőinek felolvasása – A VIDEÓ IDE KATTINTVA MEGNÉZHETŐ (CZV a második felolvasó)

2014. január 23-án, csütörtökön 17 óra
Győri Művészeti és Fesztiválközpont
(Zichy-palota, Liszt Ferenc u. 20.)

A Műhely folyóirat győri szerzőinek felolvasása
a 2013-ben született műveikből

Baróthy Zoltán
Borbély János
Czapáry Veronika
Juhász Attila
M. Kácsor Zoltán
Kerekes Hubert
Komálovics Zoltán
Loschitz Ferenc
Pátkai Tivadar
Pusztai Zoltán
Réti Attila
Sebestyén Ádám
Stenzel Rita
Szentirmai Mária
Vér Georgina Mirtill
Vészity Anna

Villányi László főszerkesztő

Mészáros Gábor kritikája – Mádai Adrienn (A történet, amelyik elborzaszt)

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on január 27, 2014

Mádai Adrienn kritikája

DSC_0139-Edit “A Megszámolt babákban egy olyan társadalmi tabuval foglalkozott szépirodalmi  keretek között, melyről egészen idáig leginkább csak a bulvár médiában  hallhattunk. Szívem szerint kötelezővé tenném a könyvet minden 21 évét betöltött  ember számára, mert bár fikciós regényről van szó, de minden lapja az élet eltitkolt  borzalmaival szembesít bennünket. Itt az ideje, hogy a nagyra becsült fejlett, civilizált társadalom szembe nézzen ezzel a problémával, ami ott van a hétköznapjainkban, megbújva, mint egy féreg és emberi életeket tesz tönkre, gyermekek lelkét és testét csonkítja meg. Itt az ideje felébredni, felemelni a fejünket és abba az irányba fordítani, ahol a borzalom történik. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent kötet hiánypótló, tabudöntő és kötelező!” – tovább

Zavarba ejtő, ha egy nő ír a szexualitásról?

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on január 6, 2014

Zavarba ejtő, ha egy nő ír a szexualitásról?
A kritikája
borító_hátlap_Anya kacagAz Anya kacag “… körbejárja egy fiatal nő útkeresését. Egyesek szerint a regény a végére nem áll össze kompakt egésszé és az utolsó negyede felesleges. Véleményem szerint azonban pont az utolsó rész a legérdekesebb, amikor végre a főhős felteszi magának az igazán fontos kérdéseket. Bár válaszokat nem kapunk, a könyvnek mégis pozitív a végkicsengése. Az írónő egy interjúban elmondta, az volt a célja, „hogy lerántsa a leplet a leányregények és a hollywoodi filmek önbecsapásáról, hogy egy kapcsolattól (önmagában) boldog lesz az ember anélkül, hogy továbbhurcolná a múltját, valamint ápolná a kapcsolatot.” A törekvés mesterfokon sikerült, legalábbis gondolatébresztő és figyelemfelkeltő jelleggel. A szexuális tartalmak miatt a könyvet éppen a célközönség titulálta pornográfnak. Valóban pornográf, amennyiben a nemiséget hangsúlyozza, mint minden, ami körülvesz és hat ránk manapság. Viktória „szerelmi” együttléteinek leírása nem öncélú (bár az egyéb tartalmakhoz képest jelentős mennyiségű), csupán naturálisan leíró jellegű, de kétségtelen, hogy női írótól meglepő ez a fajta szókimondó megfogalmazás.” – tovább

BABÁK ÉNEKE – Operaperformansz és beszélgetés (Máté Gábor beszélget a szerzővel a Nyitott Műhelyben a Megszámolt babák című könyv kapcsán)

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on január 5, 2014


2013. január 13. 19.00

Nyitott Műhely, XII. kerület, Ráth György utca 4.

MÁTÉ GÁBOR beszélget CZAPÁRY VERONIKÁVAL a Megszámolt babák című regénye kapcsán. A beszélgetés aktív résztvevője BODROGI ÉVA operaénekes, akinek a dalain keresztül megismerjük a babák hangjait. Nyolc valódi baba mellett nyolcszor szólal meg.

Az esemény ideje alatt a könyv megvásárolható a Scolar Kiadó jóvoltából a Nyitott Műhelyben.

SOKKOLÓ, DE NEM LEHETETLEN – Az Új Könyvpiac kritikája

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on január 5, 2014


ukp (2)

ELVESZETT BABÁK – A Könyvesblog kritikája

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on január 5, 2014

“Az Anya kacag elbeszélője minden kimondott és elfojtott traumája ellenére rendelkezik egy olyasfajta idő- és öntudattal, ami lehetővé teszi, hogy a végén azt mondhassa, van jövője. Látszólag bármennyire is ismétlődnek vele az események, mégis van egyfajta folyamatjellegük. Viktória folyamatosan hadakozik a múltjával, az abból következő komplexusaival, ezekre mégis aktívan tud reflektálni, amelynek köszönhetően a regény vége mégis csak sugall egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb jövőt.

Megszámolt babák elbeszélője viszont teljes mértékben beleragadt gyermekkora pillanataiba, amelyek körkörösen, újból és újból visszatérnek a szövegben. Hiába tudjuk, hogy az első fejezetben még csak kisgyerek, és már fiatal felnőtt az utolsóban, a megszólalásmód, az elbeszélt események semmit nem változnak.”  – TAKÁCS DÓRI

NEM OLVASNIVALÓ – A Magyar Nemzet kritikája

Posted in MEGSZÁMOLT BABÁK by czaparyveronika on január 5, 2014

Magyar_Nemzet_megszámolt_dec7 (1)

Tagged with:

ANNAK SZÓL, AKI ELOLVASSA – A helyszínije a BABÁK ÚJRASZÁMOLVA című bemutatóról

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on december 11, 2013

Szarka Károly helyszínije
 “Czapáry Veronika nem akarja megváltani a  világot, nem teljesít missziót, ugyanakkor  mégiscsak olyan témát választott új regényének,  amelyről viszonylag kevés szó esik. A Kalicka  Bisztróban a Babák újraszámolva című esten Pethő Anita és Borsik Miklós vállalkoztak a Megszámolt babák című könyv elemzésére.” – tovább

A Győri Szalon interjúja

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on december 2, 2013

Szilvási Krisztián interjúja

czapary-veronika-interju_cr_ “Nagyon fontos fogalmazás ez a „tabunak hazudott”  szókapcsolat. Nagyon elkeserít, hogy úgy tartanak  számon, mint tabutörőt, mert szerintem ez elfojtott  elhárító mechanizmus a társadalom részéről. Talán  nem kellett volna engednem, hogy odaírják a  fülszövegre, mert milyen tabut is törtem fel, meg és  szét? Mi az a tabu és a tabunak inkább hazudott  „tabu”?
Esztétikai és magas irodalmi teljesítménynek azonban ez még nem elég, mert minden azon múlik, hogyan írunk valamiről, milyen nyelven, bármi is legyen az. Az irodalmi nyelv egy akadémia által kijelölt nyelvváltozat, amelynek meghatározását Sartre úgy fejezte ki, hogy az irodalom a szóra mindig dologként tekint. Egy irodalmi történet ezért sokszor erősebben tud élni, mint egy valóságos történet, valamint az esztétikai tárgyalkotás is mindig külön világot feltételez.” – tovább


Posted in Uncategorized by czaparyveronika on december 2, 2013



A Nemi egyenlőséget most! plakátok miliőjében Czapáry Veronikával, a Megszámolt babák című regény írónőjével beszélget Horváth Éva, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség munkatársa, pszichológus.A 16 Akciónap A Nők Elleni Erőszak Ellen keretében a Poster4Tomorrow az Európa Tanács és Európai Női Lobbi (EWL) Act against rape! Use the Istanbul Convention! és a Designologist közreműködésével egy sokak által tabu témát feszegetünk ezen az estén, ahol a gyermeki kiszolgáltatottsággal, a családon belüli könnyű és súlyos testi sértéssel és rendszeres szexuális bántalmazással szembesülhetünk.

Szeretettel várunk benneteket!

VÉTKESEK KÖZT CINKOS – Mózes Kitti kritikája

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 28, 2013

Mózes Kitti írása az

59 “Hasonlóan bármely regényíróhoz, Czapáry  törekedett arra, hogy az olvasó számára a  legapróbb részletekig menően hiteleset  alkosson. A történetet azonban – bár  tartalmaz önéletrajzi elemeket – alapvetően  gondosan kimunkált fikcióként kell  olvasnunk. Ugyanakkor fontos megemlíteni a  szakemberek – pszichológusok, pszichiáterek – figyelmeztetését. Semmiképpen sem ajánlott Czapáry Veronika könyve olyan érintettnek (pl. családon belüli erőszakot, régebbi kifejezéssel vérfertőzést túlélő személynek), aki még nem dolgozta fel, tisztázta magában vagy segítséggel hasonló traumáját. Mert bár jellemző ugyan, hogy az egyén sajátos alkalmazkodási stratégiát kifejleszt az átélt traumákhoz, de ezek a stratégiák rendkívül ingatagok lehetnek.” – tovább

Tagged with:

A dunaújvárosi József Attila Könyvtár ajánlója

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 27, 2013

Czapáry Veronika: Megszámolt babák

A regény elején a főszereplő kislány szívének legkedvesebb babáit mutatja be. Az ártatlanság illúziója azonban fokozatosan átadja helyét a szívszorító és megrendítő családi pokolnak. Először az derül ki, hogy a lányt rendszeresen zárják be. Majd megtudjuk, hogy a szülei bántalmazzák, meggyalázzák, érzelmileg zsarolják, az apja napról napra erőszakolja és veri meg, az anyja szemet huny mindezek felett, a nagyszülők pedig úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Az is világossá válik, hogy nem ő az első áldozat: nővére kicsivel korábban halt bele a kínzásba. Társai, menedékei, kapcsolódási pontjai a gyerekkorához, és a valódi szeretethez pedig egyedül a babák…” – TOVÁBB

Tagged with:

Szöllősi Barnabás kritikája a Literán

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 27, 2013

Szöllősi Barnabás kritikája a Literán

DSC_0125-Edit“Míg az elbeszélő egyes fejezetekben az anyja iránti rajongásának ad hangot („Anyának nyaraláskor egészen kiszőkül a haja, szeretem, ahogyan süti őt a nap, mert ilyenkor mindig fehér ruhában van, és annyira hihetetlenül gyönyörű. — Nyaraláskor), máshol a nő verbális vagy fizikai kegyetlenségéről számol be („Az anyám azt mondja, hogy ő szülte meg a nővéremet, engem, a húgomat, az öcsémet, és hogy neki teljesen mindegy, mert szerinte minden gyerek eleve halottan születik, és jobb is lenne, ha úgy maradnának.” — Sárga babák). Ez a kettős viselkedés a Nikit körülvevő minden felnőttre jellemző, s a pszichológiai realizmusnak megfelelően a kislányban ezért csakis szélsőséges érzelmek fogalmazódnak meg. Képtelen egy embernek látni azt, aki örömöt és bánatot is okoz neki: vagy szeretni vagy gyűlölni tud valakit, vagy vonzódik valamihez vagy undorodik tőle.” – tovább

Tagged with:

NLCAFE INTERJÚ: kétszer annyit kell teljesítenie egy nőnek, mint egy férfinak

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 26, 2013


Karafiáth Orsolya interjúja 

6 (1) “Nem érzem, hogy ne vennének komolyan, de   az biztos, hogy még mindig kétszer annyit  kell   teljesítenie egy nőnek, mint egy férfinak.  Míg  a hímek boldogan fogadják köreikben az  újabb tehetséges, de minimálisan teljesítő  fiatal hímet, addig egy nőnek a szexuális diszkriminációtól kezdve az ajánlattevésekig sok mindennel meg kell harcolnia, hogy elfogadják. Van egy pont, amikor a kör bezárul, és a húsosfazéknál tíz emberből véletlenül kilenc férfi. Ez jellemző az egész országra is.”– TOVÁBB


Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 23, 2013

FOJTOGATÓ SOROK – kritika Czapáry Veronika könyvéről 
Nők Lapja Café – Csízi Ágnes
1471330_443990229039416_1568000337_n  “Czapáry stílusa kíméletlen és pontos. Az idő szinte egy helyben áll. A könyv  sokkoló  és kegyetlen, ha pedig a tabudöntő téma nem lenne elég, olyan balladai  ritmussal  kúsznak a sorok egészen mélyen a bőrünk alá, amely levakarhatatlan.  Nehéz  szavakat találni rá. Mondjuk azt, hogy borzalom? Keressük a megoldásokat?  Van  egyáltalán megoldás? Lehetünk egyáltalán ugyanazok, mint akik voltunk, mielőtt a könyvet a kezünkbe vettük?” -tovább

Tagged with:


Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 23, 2013

Czapáry Veronikával Debrecenben Koscsák Balázs beszélget

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 19, 2013

veronikadebrecen_Layout 3


IDŐPONT: 2013 november 26. (kedd) 18.00
HELYSZÍN: DEBRECENI EGYETEM, Magyar Kultúra és Irodalomtudományi Intézet Könyvtára, 303-as szoba

Czapáry Veronika nemrég megjelent Megszámolt babák című második regényéről Koscsák Balázzsal beszélget.
Támogatók: Szépírók Társasága


A Megszámolt babák a Glamour könyves siker(sikk)listán:

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 19, 2013


A tizenötös listából a hetedik…

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 19, 2013

Traffic Neston – Czapáry Veronika (2013.11.18)

Feltörhet-e egyetlen könyv egy évtizedes tabut?  Czapáry Veronika író volt a Traffic vendége.  Vele a Neston Rádióban Kormos Lili beszélgetett. – tovább