TRAGIKUS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT MEGHALT BORBÉLY SZILÁRD ÍRÓ, példaképünk és barátunk

Tragikus körülmények között meghalt BORBÉLY SZILÁRD ÍRÓ, példaképünk és barátunk.

A halála mögött hagyott űrre és fájdalomra nincsen szó, miképpen ezen a képen, ami imitációja a korai univerzumnak, minden EGY, hiszünk abba, hogy Lelke az Örökkévaló Istenhez került, ahol minden EGY VOLT ÉS EGY LESZ.

hitünk szerint lelke nem a semmibe hullt, mert a példázatbeli Jó Pásztor az elveszett századik bárányt is megkeresi, Ő, aki azért jött, HOGY MEGKERESSE ÉS MEGTARTSA AZT, AMI ELVESZETT.

Az erőszak minden formáját elutasította, személyes tragédiái folytán is, ezek Borbély Szilárd szavai a nők és gyerekek elleni erőszakról 2012-ben.

“Erőszak, nők elleni erőszak, tabu. Úgy tűnik, a női szenvedéstörténeteket nagyobb hallgatás, több tabu övezi, és mintha mélyebb szintjét hordoznák a kiszolgáltatottságnak. „Elgondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka, hogy mindaz, amit a lágerekről tudunk, ami belénk égett, azt férfiak mondták el. És azokról a nőkről, akik ezt a korszakot ugyancsak túlélték, alig lehet tudni. Vajon miért van ez?”-veti fel Borbély. A nők álmában síró babák-kötettel véletlenül találkozott egy könyvesboltban, s amit benne meglátott, megrendítette. Hiába kísérik politikai viták az abortusz kérdését, mégsem válik valóságos társadalmi beszédtémává, mondja. A test ügyeit újabb és újabb tabuk teszik kibeszélhetetlenné. A prózaversek nyelvhasználata ezt a tabu-képzést igyekszik megmutatni és átlépni is egyben. Az erőszak pedig maga az abszolút tabu. „A családon belüli erőszakról, a nemi erőszakról, a nőkkel szembeni erőszak bármely formájáról ma Magyarországon, ebben a férfivilágban nem lehet beszélni. A Zsanett esetén lehetett látni, hogy a médiát, a politikát átható férfibeszéd ezt a témát kiveti magából, nem tud mit kezdeni vele.” Hiányzik a közoktatásból, a közgondolkodásból a testhez való viszonyról, testkultúráról való őszinte beszéd. Pedig az eddig érintetteken túl még rengeteg kérdéssel foglalkoznunk kellene, mondja Borbély, ilyen a mesterséges megtermékenyítés is, vagy az eutanázia – „egy egész kultúra öregszik el és vágyik arra, hogy méltóságteli halált halhasson, de nem lehet erről sem beszélni”.” – Teljes interjú: http://www.litera.hu/hirek/legyen_fogalmunk_a_testrol

VÉGÜL LEGYEN ITT ÖRÖK EMLÉKEZETNEK, a Mária című verse, Mária, aki az örök Megváltót keresi minduntalan.:

Mária

Az eladó a szupermarketban
úgy áll a pult mögött, mint
egy próbababa. Nincs vevője
éppen. Bár nincs maga

a stadionnyi térben,
épp elmereng. Talán ő is
egy anya. Fáradt nagyon
az éjjel-nappal nyitva-

tartó áruház, e gyár, megtörte
már. Egyenruhája vérpiros.
És a fityulája is a hipermarket
logóját kínálja. Barna haja

kivillan épp alóla. Szeme
álmos kék. A köténye zöldje
rajta. Arcában ott van egy
áldott vonás. Már sejti tán,

hogy minden test magányos,
ahogy áll ott. A szemhéját
mintha egy körző húzva volna.
A kitűzőjén csupasz keresztnév.

A világ most is Megváltóra vár.
Egy puszta névre. Ahogyan minden
évbe. Már kirakták a karácsonyi
árukészletet. A fákra lámpasor

került, színes. A zene kommersz
áradása száll. Jingel bell, jingel bell…
Az őrület csendes, konszolidált
zenéje de édes. A bulvárlapok

főcímén ki ölt ma? A nő a fejét
jobbra ejti le. Két keze támasz,
amely a pultra fekszik épp fel.
Feje fölött aprócska glória.

Fáradtan áll. És arra vár, hogy
az esti műszak egyszer csak lejár.
Felsál-, karaj-, szűzérmék-
tábla jelzi itt a korpuszt, hol

a húspultos Madonna arca úszik
el. Horgonyt vetett egy gondolat:
egy ember. Ott csend van. És
itt zúg, miként a tenger.”

Isten veled Szilárd!