Czapáry Veronika honlapja / Veronika Czapary's website

KRITIKA AZ ÉLET ÉS IRODALOMBAN A MEGSZÁMOLT BABÁKRÓL

Posted in MEGSZÁMOLT BABÁK by czaparyveronika on május 27, 2014

BENCZI BOGLÁRKA: ÜTNEK, DE SZERETEM

Czapáry Veronika ledöntött egy tabut. Jól, rosszul, de megtette. A témához bátorság kellett, hiszen a magyar irodalom mindeddig szinte egyáltalán nem foglalkozott egy nagyon is fontos, viszont valóban leírhatatlan témával. A Megszámolt babák egy testileg, lelkileg erősen bántalmazott kislány életéről szól, a narrátor a gyerek, aki elszenvedi a borzalmakat.

A regény mozgatórugója az ambivalencia, és én is ilyen módon viszonyulok a regényhez: hol szeretem, hol nem, hol felkavar, hol nem, de mindvégig érdekel. A történet két világban játszódik, az egyik a valóság, ahol Nikolett szülei aberrációjának eszköze, a másik pedig a babák mikroközössége. A nyolc baba a kislány egyetlen menekülési lehetősége, kétségbeesésében tulajdonságokkal ruházza fel az élettelen tárgyakat, és elhiszi, hogy valóban beszélnek, mozognak. Közéjük menekül. A kislány oldalakon át mutatja be a babákat, hosszasan mesél róluk, a gyermeki hang a végtelenségig naiv, érezhető, hogy a gyerekben mély gyökeret vert a félelem, hogy identitása hihetetlenül ingatag. Az egész olyan, mintha egy oktalan kis állat szenvedéseinek lennék a tanúja olvasás közben.

A cselekmény borzalmas. A gyermeket mindenki bántja, folyamatosan megalázzák a szülei, a drága, jó, tisztességes anya és apa, akik egy panelházban élnek boldogan gyermekeikkel. A szomszédok legalábbis ezt látják. Nikolett élete minden egyes pillanatában retteg. A szavak arcul csapják, az ütések napokig, hetekig fájnak, apja erőszakoskodása pedig kitörölhetetlen emlékképeket éget a tudatába. A gyerek védtelen. Az apja szexuális bántalmazása elől nincs menekvés, az anya nem védi meg, sőt, egyre jobban gyűlöli, mert a gyereket hibáztatja a férje viselkedése miatt. A családban már történt egy tragédia: Niki nővére rejtélyes körülmények között meghalt. Sokáig csak lebegteti az eseményeket az író, ezzel is fokozva azt az érzést, hogy minden megtörténhet. A már halott kislány is az apa „külön bejáratú kislánya” volt, akkor halt meg, amikor menekülni próbált erőszakoskodó apja elől, és beverte a fejét.

A szülők abnormálisak, szórakoztatja őket gyerekük szenvedése. Sokszor azt „játsszák” Nikivel, hogy elhitetik vele: az elhunyt testvére nem is élt soha, csak a „debil” agyának szüleménye. Amikor Niki ájulásig üvölt kétségbeesésében, mert valóban nem hisz már ép elméjében, a szülők jót nevetnek. Máskor meg ok nélkül ütik meg. „Anya (…) állandóan azzal szórakozik mostanában, hogy különböző eszement pillanatokban vág pofán, és közben azon nevet, hogy nem tudtam védekezni. Nagyon nehéz mellette elhaladni úgy, hogy ne üssön.”

A regényben nincs tulajdonképpeni cselekmény, a családi élet egyik ütéstől a másikig, egyik szexuális bántalmazástól a másikig csapong. A gyermeki hang mintha öntudatlan lenne, semmilyen önreflexió nincs, a kislányból minden én-azonosságot kiöltek, két érzés maradt csak meg benne: a szeretetre való féktelen éhség és a mélyről jövő, zsigeri félelem. Környezetének érzékelése annyira elkorcsosult, hogy a gyermek retteg, amikor a szülei egyedül hagyják, attól fél, hogy többet nem jönnek haza. Ha nem jönnének haza, megszűnne az állandó, válogatott bántásokból álló élet, de Niki mégis fél, szereti a szüleit, tartozni akar valahová, akkor is, ha szörnyű dolgokon kell átmennie. Félelmének fizikai megtestesítője mégsem az apa személye, aki folyamatosan zaklatja, hanem a rettegett cukros bácsi, aki bármikor felbukkanhat…

Czapáry száraz, tömör, pattogó mondatai annyira feszültté teszik a regényt, hogy az olvasó könnyen bele tudja élni magát az eseményekbe. A bántalmazott kislány lelkének folyamatai, a pszichés zavarok nyelvi szinten is jelen vannak, az író hitelesen ábrázolja a gyerek személyiségét. Mégis van egy de. A gondosan, vesszőről vesszőre megalkotott mű túl van írva. A visszatérő motívumok tartják egyben a történetet, az idő egybefolyik ezáltal, az események bármikor történhetnek. A regény túlságosan precíz, érezhető az erőfeszítés, hogy Czapáry jó könyvet akart írni. Az irodalmi törekvés jól látható jelei viszont megbocsáthatók a fiatal írónak, könyve megrázó, gondolkodásra késztet: vajon mi folyik a szomszédban?

A kislány, akinek otthona bezárt ajtaja mögött kell rettegnie, ott, ahol a védelem puha köntöse kellene hogy rásimuljon, a könyv végére, amikor már kamaszkorba lép, visszagondol eltűnt babáira: „mégiscsak ki kellett volna ugranom a nyolcadikról…”

Reklámok
Tagged with: ,

KI AKAR BESZÉLNI RÓLA

Posted in Megszámolt babák by czaparyveronika on május 8, 2014

KI AKAR BESZÉLNI RÓLA
Jassó Judit kritikája a kulturmenza.hu -n 
23 “A traumaszöveg az elmondhatatlanról beszél.  Tehát aki a tettel, mások tette miatt kilökődik,  vissza tud-e kerülni a közösségi létbe pusztán  szavakkal? Milyen tere és ideje lesz annak, akitől  elvették a gyermekkorát? Nehéz kortársként írni  erről a témáról, mert nincs idő- és térbeli  elhatárolódás, rátekintés a témára. Más humán  tudományok, pl. pszichológia, szociológia, jogtudomány foglalkoznak vele, s ebben az esetben, ha az irodalom beemeli kanonizált témáinak sorába, először a téma nyelvét kell megtalálni. Ennek a kísérletnek lehetünk szemtanúi, amikor magunk is részeseivé válunk a babák megszámlálásának, ha megértjük Niki szenvedéseit, és végig viszolygunk.” – TOVÁBB

Tagged with: ,

NEM OLVASNIVALÓ – A Magyar Nemzet kritikája

Posted in MEGSZÁMOLT BABÁK by czaparyveronika on január 5, 2014

Magyar_Nemzet_megszámolt_dec7 (1)

Tagged with:

A Győri Szalon interjúja

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on december 2, 2013

TÚLLÉPNI A TABUNAK HAZUDOTT TÉMÁK ELFOJTÁSÁN
Szilvási Krisztián interjúja

czapary-veronika-interju_cr_ “Nagyon fontos fogalmazás ez a „tabunak hazudott”  szókapcsolat. Nagyon elkeserít, hogy úgy tartanak  számon, mint tabutörőt, mert szerintem ez elfojtott  elhárító mechanizmus a társadalom részéről. Talán  nem kellett volna engednem, hogy odaírják a  fülszövegre, mert milyen tabut is törtem fel, meg és  szét? Mi az a tabu és a tabunak inkább hazudott  „tabu”?
Esztétikai és magas irodalmi teljesítménynek azonban ez még nem elég, mert minden azon múlik, hogyan írunk valamiről, milyen nyelven, bármi is legyen az. Az irodalmi nyelv egy akadémia által kijelölt nyelvváltozat, amelynek meghatározását Sartre úgy fejezte ki, hogy az irodalom a szóra mindig dologként tekint. Egy irodalmi történet ezért sokszor erősebben tud élni, mint egy valóságos történet, valamint az esztétikai tárgyalkotás is mindig külön világot feltételez.” – tovább

VÉTKESEK KÖZT CINKOS – Mózes Kitti kritikája

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 28, 2013

VÉTKESEK KÖZT CINKOS
Mózes Kitti írása az olvassbele.com-on

59 “Hasonlóan bármely regényíróhoz, Czapáry  törekedett arra, hogy az olvasó számára a  legapróbb részletekig menően hiteleset  alkosson. A történetet azonban – bár  tartalmaz önéletrajzi elemeket – alapvetően  gondosan kimunkált fikcióként kell  olvasnunk. Ugyanakkor fontos megemlíteni a  szakemberek – pszichológusok, pszichiáterek – figyelmeztetését. Semmiképpen sem ajánlott Czapáry Veronika könyve olyan érintettnek (pl. családon belüli erőszakot, régebbi kifejezéssel vérfertőzést túlélő személynek), aki még nem dolgozta fel, tisztázta magában vagy segítséggel hasonló traumáját. Mert bár jellemző ugyan, hogy az egyén sajátos alkalmazkodási stratégiát kifejleszt az átélt traumákhoz, de ezek a stratégiák rendkívül ingatagok lehetnek.” – tovább

Tagged with:

A dunaújvárosi József Attila Könyvtár ajánlója

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 27, 2013

Czapáry Veronika: Megszámolt babák

A regény elején a főszereplő kislány szívének legkedvesebb babáit mutatja be. Az ártatlanság illúziója azonban fokozatosan átadja helyét a szívszorító és megrendítő családi pokolnak. Először az derül ki, hogy a lányt rendszeresen zárják be. Majd megtudjuk, hogy a szülei bántalmazzák, meggyalázzák, érzelmileg zsarolják, az apja napról napra erőszakolja és veri meg, az anyja szemet huny mindezek felett, a nagyszülők pedig úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Az is világossá válik, hogy nem ő az első áldozat: nővére kicsivel korábban halt bele a kínzásba. Társai, menedékei, kapcsolódási pontjai a gyerekkorához, és a valódi szeretethez pedig egyedül a babák…” – TOVÁBB

Tagged with:

Szöllősi Barnabás kritikája a Literán

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 27, 2013

LÁTHATÓ KONCEPCIÓ
Szöllősi Barnabás kritikája a Literán

DSC_0125-Edit“Míg az elbeszélő egyes fejezetekben az anyja iránti rajongásának ad hangot („Anyának nyaraláskor egészen kiszőkül a haja, szeretem, ahogyan süti őt a nap, mert ilyenkor mindig fehér ruhában van, és annyira hihetetlenül gyönyörű. — Nyaraláskor), máshol a nő verbális vagy fizikai kegyetlenségéről számol be („Az anyám azt mondja, hogy ő szülte meg a nővéremet, engem, a húgomat, az öcsémet, és hogy neki teljesen mindegy, mert szerinte minden gyerek eleve halottan születik, és jobb is lenne, ha úgy maradnának.” — Sárga babák). Ez a kettős viselkedés a Nikit körülvevő minden felnőttre jellemző, s a pszichológiai realizmusnak megfelelően a kislányban ezért csakis szélsőséges érzelmek fogalmazódnak meg. Képtelen egy embernek látni azt, aki örömöt és bánatot is okoz neki: vagy szeretni vagy gyűlölni tud valakit, vagy vonzódik valamihez vagy undorodik tőle.” – tovább

Tagged with:

NLCAFE KRITIKA – CSÍZI ÁGNES ÍRÁSA

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 23, 2013

FOJTOGATÓ SOROK – kritika Czapáry Veronika könyvéről 
Nők Lapja Café – Csízi Ágnes
1471330_443990229039416_1568000337_n  “Czapáry stílusa kíméletlen és pontos. Az idő szinte egy helyben áll. A könyv  sokkoló  és kegyetlen, ha pedig a tabudöntő téma nem lenne elég, olyan balladai  ritmussal  kúsznak a sorok egészen mélyen a bőrünk alá, amely levakarhatatlan.  Nehéz  szavakat találni rá. Mondjuk azt, hogy borzalom? Keressük a megoldásokat?  Van  egyáltalán megoldás? Lehetünk egyáltalán ugyanazok, mint akik voltunk, mielőtt a könyvet a kezünkbe vettük?” -tovább

Tagged with:

Videó: a könyvbemutató egyik részlete a Katona József Színházban

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on november 15, 2013

Sokkolóan dönt újabb tabukat Czapáry második kötete – Nagy Eszter interjúja a Kisalföldben

Posted in Interjú, Kisalföld, MEGSZÁMOLT BABÁK, Nagy Eszter by czaparyveronika on november 3, 2013

SOKKOLÓAN DÖNT ÚJABB TABUKAT CZAPÁRY MÁSODIK KÖTETE
Nagy Eszter interjúja a Kisalföldben 

Czapáry Veronika. Fotó: Németh Gabriella

Czapáry Veronika. Fotó: Németh Gabriella

“Megtanultam, hogyan kell könyvet csinálni, hogyan kell valamit befejezni, mitől lesz regény egy szöveg, a mostani szerkesztőim pedig segítettek például abban is, hogy milyen narrációs technikákat érdemes alkalmazni. (Illés Andrea és Reményi József Tamás)Az Anya kacag gyerekkori részeihez még akkoriban be akartam tuszkolni húsz fejezetet, de Csordás Gábor figyelmeztetett, ez már egy másik könyv. Az eredmény engem is meglepett, mert először „csak” a kényszeres babaszámolásról akartam írni és egy megtalált kislány hangot végigvinni, de később ez az egész abúzus téma is belekerült.”

KELECSÉNYI LÁSZLÓ KRITIKÁJA A NÉPSZABADSÁGBAN

Posted in KELECSÉNYI LÁSZLÓ, MEGSZÁMOLT BABÁK, Népszabadság by czaparyveronika on október 21, 2013

LIDÉRCES TELEVÉNY
Kelecsényi László kritikája a Népszabadságban

netre“Ilyen ocsmányságokról, ennyire diszkréten kevesen tudnak írni – a magyar irodalomban szinte senki sem. (Hirtelen csak Csalog Zsolt Krisztina című szado-mazo, méltatlanul elfeledett posztumusz regénye villan fel emlékeimben.) Czapáry remek stiliszta.
Megüt egy hangot, és mint az abszolút hallású muzsikus, végig kitartja, amíg játszik a témáján, szövegén és az érzékenyebb olvasók idegein. Ez a hang egy leánygyermeké.” – tovább

KISIKÁLHATATLAN FOLTOK – DÉSI ANDRÁS INTERJÚJA A NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGI MELLÉKLETÉBEN

Posted in Dési András, Népszabadság by czaparyveronika on október 21, 2013

KISIKÁLHATATLAN FOLTOK
Dési András interjúja a Népszabadságban

Czapáry Veronika. Fotó: Németh Gabriella

Czapáry Veronika. Fotó: Németh Gabriella

“A Megszámolt babákra visszatérve azzal folytatja, hogy budakalászi házában reggeltől estig a BBC Radio4-et hallgatja, s ott mindennap fél órában van egy ilyen vallomás, nevekkel. Az áldozatok, vagyis a gyerekek vagy a felnőtté vált gyerekek maguk mondják el, min mentek keresztül. Az erőszaktevőket pedig felelősségre vonják és le is ültetik. Naponta tízszer hangzik el a „child abuse” (gyerekmolesztálás, -megrontás) kifejezés, és szerintük így már naponta „csak” nyolc gyerek esik szexuális erőszak áldozatává a korábbi húsz helyet.” – tovább

Népszava interjú

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on október 19, 2013

Írott interjúk:

AZ ÁRRAL SZEMBEN

Barta F. Zsolt interjúja a Népszava hétvégi mellékletében

00002316 “Valószínűleg azért parázom ennyit, mert húsz év  kiadatatlan szövege van a gépemben, éveket írtam  végig napi tíz órában gyakorlás végett anélkül,  hogy a reménye is megcsillant volna, hogy ebből  bármit is kiadatnék. Valahogy mindig azt g  gondoltam, hogy nem ezt, majd egy másikat,  halogattam, hogy majd, majd, majd jövőre, majd  ekkor meg akkor, van amikor azért mondtam magamnak, még írnom kell és élnem, ennél sokkal többet kell élnem, hogy “jó” író lehessek, meg ennél jobbat kell írnom. 7 millió karaktert írtam így össze, és csak nyolc éve publikálok, ebből olyan 200 000 karakter jelent meg különféle irodalmi folyóiratokban.” – tovább 

Tagged with: ,

Lilla babaszobája

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on szeptember 20, 2013

Lilla babaszobája – Irodalmijelen.hu

12 Lillának babaháza is volt. A babaházban öltőztetős szoba a babák ruháival. Annyira sajnáltam, hogy nekem nincsen  babaházam. Mindegyik babának más színű szobája volt, és  különlegességek is voltak mindegyik szobában. Volt   baldachinos ágy is, meg a fürdőszobában különböző  kenceficéik, a konyhában mindenféle izgalmas dolgokat  lehetett sütni, és a nappaliban tévé is volt. – tovább

Tagged with:

Frici című részlet a Felonline.hu-n

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on szeptember 15, 2013

FRICI – (felonline.hu)

14 “Most mi lesz velem Frici nélkül, mondom Apának, és sírok.  Aztán alszunk, együtt Apával, és kicsit múlik a fájdalom, bár  mindennap nézem a betont, hogy csak ez az üresség marad, ez  az üresség hetekig, Anya nem áll szóba velem, én pedig  hibásnak érzem magam.” – tovább

Tagged with:

Az ANYÓKA című részlet a Tiszatajonline.hu-n a Megszámolt babák-ból

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on szeptember 14, 2013

ANYÓKA – (tiszatajonline.hu)

16 “Irma, megharapott a Simon, mondom, de nem veszi  komolyan. Irma, utolér a Simon, és megharap, meg bevisz  az orvosi rendelőjébe. A Simon szerint meg kell vizsgálnia a  rendelőben, ami egy emelettel lejjebb van, mindig  meztelenre levetkőztet, és azt annyira utálom. Hiába  mondom neki, hogy egészséges vagyok, és nem kell megvizsgálnia, nem hiszi el. Csak mi vagyunk az orvosi rendelőben, nem jöhet oda senki. Odateszi az ujját mindenhova, hogy megvizsgálhasson. A legjobban annak örül, amikor rám záródik az ajtó, és kétségbeesem, mindig kérem az Irmát, ne hagyjon egyedül a Simonnal.” – tovább

Tagged with:

A BABASZÁMOLÁS című részlet a Vöröspostakocsi.hu-n

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on szeptember 13, 2013

BABASZÁMOLÁS – (Vöröspostakocsi.hu)

 13“Anyát mindig megkérdezem, de azt mondja, nem fogja  megbocsátani nekem, hogy kétszer elköltöztem,  kitarthattam volna. A babák kint porosodnak az e    előszobában, Petike és a Kék Nyúl meg Frici sajnos már nincs. Mindenki tud róla a családban, hogy öngyilkos akartam lenni az iskolában, én vagyok a család szégyenfoltja. Megmondta az anyám az apámnak, hogy azon az éjszakán kellett volna odavágni a fejemet a vécékagylóhoz nekem is, amikor megszülettem.” ” – tovább

Tagged with:

A fürdőruhám című részlet a Megszámolt babák-ból

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on szeptember 12, 2013

borito_megszamolt babak

A FÜRDŐRUHÁM – (Könyvesblog)

“A Nagyi fekszik a szobában, és rothadó szag árad belőle, azt mondták, nem éri meg a reggelt, mert rothad a tüdeje, ilyen a rák, rothad az ember. A Nagyival akarok aludni, mondom, a Nagyival akarok lenni, be akarok menni hozzá, üvöltöm a felnőtteknek, és követelem, de nem engednek be hozzá egy nap fél óránál tovább, és én nagyon izgulok érte, mert rettenetes állapotban van, és ha jól lenne, akkor mindenkit elküldene a francba, és hozzábújhatnék, de nagyon furcsa szaga van, és azt mondja nekem, el akar búcsúzni tőlem, és hogy én mindig az ő unokája maradok, hogy rettenetesen fog engem szeretni a síron túlról is. Sírok, és kérem, ne csinálja ezt velem, mondom neki, hogy remélem, ez csak vicc, és megéri, hogy felnövök, és rendesen nagylány leszek, de ő csak néz rám, tüdőrák, tüdőrák, mondja az apám, nem tudunk mit tenni kislányom. A Nagyi mindenkit kiküldött, amikor elbúcsúzott tőlem.” – tovább

Tagged with:

A SÁRGA BABÁK című részlet már olvasható a Scolar Kiadó honlapján:

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on szeptember 9, 2013

SÁRGA BABÁK – (a Scolar Kiadó belelapozójában)

“Legutóbb Dollit a kékfestő ruhájából a fehér csipkésbe öltöztettem, és szerintem sokkal jobban nézett ki, mert mosolygott benne. Léna is örül, ha Dolli mellette van, mert sokszor együtt alszanak, és szeretnek egymáshoz érni. Simogatják is egymást, megfogják egymás kezét, de néha annyira nagyon mozdulatlanok. Ők olyan babák ilyenkor, akik mindig együtt lesznek, és suttogva beszélgetnek egymással éjszakánként, elképzelhetetlenül szép ruhákba öltöztetik egymást, furcsán szépbe, és nagyon örülnek, mert olyankor érzik, összetartoznak, és nem szeretnének az elmúlásban élni.  ” – TOVÁBB

Tagged with:

TV SZENTENDRE – Interjú Czapáry Veronikával (2013.03.26. – Nagy Judit)

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on május 4, 2013

Czapáry Veronika mesél Budakalászról, a Duna-partról, az íráshoz szükséges elvonulásról, macskákról és kertrendezésről, valamint a könyvkiadás/eladás nehézségeiről. Az interjút Nagy Judit készítette és a Budakalászi TV Köztér című műsorában került levetítésre.

Párbeszélgetés a Pim-ben

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 6, 2013

Tabusértés vagy esztétikum?
Csepcsányi Éva helyszíni beszámolója – az X beszélget Y-al sorozat keretében Czapáry Veronikával Reményi József Tamás beszélgetett (Petőfi Irodalmi Múzeum)
“Az író nem tagadta, hogy keletkezett egy kis botrányhangulat a mű körül, melyet ő a prüdéria számlájára is ír, illetve azzal a sajnálatos ténnyel is magyarázza, hogy még mindig akadnak szép számmal olyan olvasók, akik az írót a műve szereplőivel azonosítják, mintha legalábbis mindenki curriculum vitae-t írna regényeiben. Reményi József Tamás szerint a „mit írhat le egy nő és hogyan” rég túlhaladott lamentáció, őt nem a tabusértés érdekli, hanem a regény esztétikai értéke, élőbeszédhez hasonló tónusa, posztmodern tárgyiassága.”

Anya kacag