KELECSÉNYI LÁSZLÓ KRITIKÁJA A NÉPSZABADSÁGBAN

LIDÉRCES TELEVÉNY
Kelecsényi László kritikája a Népszabadságban

“Ilyen ocsmányságokról, ennyire diszkréten kevesen tudnak írni – a magyar irodalomban szinte senki sem. (Hirtelen csak Csalog Zsolt Krisztina című szado-mazo, méltatlanul elfeledett posztumusz regénye villan fel emlékeimben.) Czapáry remek stiliszta.
Megüt egy hangot, és mint az abszolút hallású muzsikus, végig kitartja, amíg játszik a témáján, szövegén és az érzékenyebb olvasók idegein. Ez a hang egy leánygyermeké.” – tovább

Kovács Bea kritikája az Anya kacag-ról a felonline.hu-n

„MOST MINDEN ANNYIRA JÓ, HOGY FÉLEK, MINDEN TÖNKREMEGY”
Kovács Bea kritikája a felonline.hu-n
“De a párhuzam az egyes regényeken belül is működik: úgy tűnik (és erre természetesen pszichoanalitikai magyarázat van), a gyerekkor kudarcsémái áttevődnek a felnőttkor szakmai és magánszféráiba, a gyógyulás pedig csak a traumának fázisokban történő feloldása által valósulhat meg (többek között ezzel foglalkozik Judith Herman nemrégiben magyarul is megjelent könyve, a Trauma és gyógyulás)”

NEM KEDVES NAPLÓ – Várnagyi Márta kritikája a Prae.hu-n

Nem kedves napló
Várnagyi Márta a Prae.hu-n
“Az Anya kacag női irodalom. Azon felül női, hogy történetesen egy nőről szól és nemspecifikus női tapasztalatokról tudósít. A női test vágyainak és a szerelem női megélésének bemutatásán túl a regény formája, intuitív struktúrája is eltér a szerkezet hagyományos hármas egységétől. […] Emiatt a magátólértetődőség miatt Viktória szexualitásának leírása nem verbális ajzószer és köszönőviszonyban sincs a pornográfiával. Persze ettől még a leírt szexuális aktusok teszik a dolgukat: zavarba ejtenek és meghökkentenek. Végre egy női regény, ahol nem olyan bornírt ömlengések hangzanak el, amiknek közük sincs a valódi tapasztalatokhoz. Viktória ágyjelenetei nem mandula, hanem életszagúak. Például szájszagúak.” – tovább

BERÁN ESZTER kritikája a kulter.hu-n

Berán Eszter recenziója az Anya kacagról a kulter.hu-n:

AKKOR SÍROK, HA NEVETEK

(katt a linkre és megnyílik)

KÉP:  a 2012-es Könyvfesztiválon Czapáry Veronika regényét bemutatja Soma Mamagésa (fotó: Csordás Gábor)

“Czapáry Veronika első könyve egy fejlődés nélküli fejlődésregény. A könyv egy a 2000-es években Budapesten élő fiatal nő történetét meséli el, aki hétköznapjaiban elmerül a főváros éjszakai életében, bulizásban és pasizásban, eközben azonban intenzíven kutatja saját belső világát: pszichoanalízisre jár, drogozik és naplót ír. A hősnő célja, hogy felderítse, ki is ő valójában és ehhez minden, a környezetében rendelkezésére álló eszközt fel is használ: terápiás kezelése közben, alkoholmámorban, módosult tudatállapotaiban, baráti és szerelmi kapcsolataiban is folyamatosan saját reakcióit tanulmányozza – ennek lenyomata a részletes és realista stílusban írt naplóbejegyzések sora. Azonban hiába szeretne fejlődni, előbbre lépni, kilábalni a problémákból és megszabadulni a gyász okozta depressziójától, belső felderítőútján szerzett belátásait sorra cáfolják való életének kudarcai és egyre nyilvánvalóbb vergődése.”

Földes Györgyi kritikája az És-ben az Anya kacag-ról

Katt a képre és el tudod olvasni nagyban…