___recenziók

A trauma maga alá temet
Kassai Zsigmond a Népszabadságban
 ‘Míg utóbbiakban bőven akadnak rossz, sőt olykor értelemzavaró mondatszerkezetek, addig a közbeékelt szövegbetétek költői pontossággal szerkesztettek, finom és árnyalt képekkel ábrázolják az ábrázolhatatlant. Látszólag ugyan egy kislány nyelvén rögzítik a  traumatikus gyermekkor hátborzongatóan brutális  világát, mintegy összekapcsolva ezt a vágyott idill  képeivel, ha azonban közelebbről figyelünk, előbb-  utóbb rájövünk, hogy szó sincs itt gyermeknyelvről. Czapáry Veronika, az első kötetes írónő ezekben a  szövegbetétekben mutatja fel meggyőző írói érzékenységét. Azt, amely méltóvá teszi a folytatásra.” – tovább

Zavarba ejtő, ha egy nő ír a szexualitásról?
A csaladhalo.hu kritikája
“A könyv körbejárja egy fiatal nő útkeresését. Egyesek szerint a regény a végére nem áll össze kompakt egésszé és az utolsó negyede felesleges. Véleményem szerint azonban pont az utolsó rész a legérdekesebb, amikor végre a főhős felteszi magának az igazán fontos kérdéseket. Bár válaszokat nem kapunk, a könyvnek mégis pozitív a végkicsengése. Az írónő egy interjúban elmondta, az volt a célja, „hogy lerántsa a leplet a leányregények és a hollywoodi filmek önbecsapásáról, hogy egy kapcsolattól (önmagában) boldog lesz az ember anélkül, hogy továbbhurcolná a múltját, valamint ápolná a kapcsolatot.” A törekvés mesterfokon sikerült, legalábbis gondolatébresztő és figyelemfelkeltő jelleggel. A szexuális tartalmak miatt a könyvet éppen a célközönség titulálta pornográfnak. Valóban pornográf, amennyiben a nemiséget hangsúlyozza, mint minden, ami körülvesz és hat ránk manapság. Viktória „szerelmi” együttléteinek leírása nem öncélú (bár az egyéb tartalmakhoz képest jelentős mennyiségű), csupán naturálisan leíró jellegű, de kétségtelen, hogy női írótól meglepő ez a fajta szókimondó megfogalmazás.” – tovább

Anya kacag
Csepcsányi Éva kritikája a barkaonkine.hu- n
 “A mű cselekménye, az elfojtott, elnyomott sérelmek  egy „vádbeszédben” futnak össze a 324. oldalon, ezt  tartom az Anya kacag csúcspontjának. Itt tetőzik  esszenciálisan minden, ami a főhősnő lelkében,  érzelmi világában megkötözöttséget okoz. Ezután a  cselekményben vannak még bonyodalmak, Viktória  életében mélypontok, de a mű vége felé haladva  mintha látni lehetne az alagút végén derengő fényt. Bár Czapáry Veronika inkább csak sejtet, és az olvasó fantáziájára bízza a történetet, melynek végső soron úgysincs vége, tovább íródik sok-sok hányatott sorsú, bántalmazott fiatal lány életében.” – tovább

Akkor sírok, ha nevetek
Berán Eszter kritikája a kulter.hu – n
 “Czapáry Veronika első könyve egy fejlődés nélküli  fejlődésregény. […] A hősnő fejlődésének útjába a  szerző számos akadályt is gördít: a folyamatos  sodródással együtt járó drogozás és alkoholizálás  miatt egyre inkább elveszíti a kontrollt saját élete  felett, és a szerelmi kapcsolataival járó érzelmi  megrázkódtatások, ha lehet, még inkább szétzilálják  személyiségét. Mindeközben halott anyja hisztérikus kacagásától kísértve gyermekkori világának fontos jeleneteit egyfajta horrorisztikus regresszióban éli át újra. Az ellentmondásos személyiségű főhős külső és belső világa a szöveg stílusváltásaiban is elkülönül.” – tovább

Díványon a lányregény
Csobod Luca az Origo Könyvesblogján
“Ha fogjuk Terézanyut, Carrie Bradshaw-t és Freud  Dóráját, bedobjuk őket a képzeletbeli mixerünkbe, és  megnyomjuk az indítógombot, akkor minden  valószínűség szerint Czapáry Veronika első  regényének hősét, Viktóriát kell, hogy megkapjuk.  Ezt a húszas évei közepét humor és hisztéria határán  egyensúlyozva, egyfajta tudatalatti tudatossággal megélő nőt, aki a visszajelzésektől függ. Viktória pszichológushoz jár haszontalan életvezetési tanácsokért, lerészegedik és betép, amikor csak tud, ok nélkül kiabál, és nem hajlandó dolgozni. ” – tovább

LITERA BEMUTATJA – Benedek Anna
“Czapáry Veronika most alakuló regényében, az Anya kacagban kétféle szövegfolyam sodorja az olvasót. A jelen Budapestjén, szórakozóhelyeken, kiállításokon, bulikban játszódó történetszál egy fiatal nő hétköznapjait (éjjeleit) mondja el. Kivel találkozott, kivel nem, kivel jött össze és kivel veszett össze, kivel miről beszélgettek. Mindezt kiegészíti a legprimerebb és legőszintébb reflexiókkal: ki hogyan néz ki, kivel milyen a viszonya, kivel feküdne le, és ki az, akivel semmiképp nem tenné. Van az egész naplószerűségnek valami arrogáns bája. Mintha Fanni hagyományait összekevernénk a Budapesti skizóval, és kivonnánk belőle Bridget Jonest. Ám, mire ilyen okosan kategorizáltuk a történet mibenlétét, egyszer csak befékeznek velünk. A fiktív naplórészleteket a gyerekkor világa váltja. Egy álomszerű, csilingelő prózavers. Amelyben Anya kacag, sír, zokog, Viktória, a kislány pedig egyik hangulattól a másikig próbálja követni bálványát. Aztán Anya hirtelen eltűnik, jön helyette valaki más, aki üt, büntet és megaláz. ” – tovább

Romkocsmák Bridget Jones-a?
Bódi Betti kritikája az irodalmijelen.hu-n
“Czapáry Veronika regénye három, egymástól nem teljesen független fő műfaji hagyományt egyesít: olvasható naplóregényként, lányregényként és generációs regényként. Az Anya kacag fejezeteiben egyes szám első személyben, dátumokkal címkézett bejegyzésekre bontva nyerünk betekintést egy fiatal nő életébe. Ennek megfelelően a nyelvezete szabados, a műfaj velejárója az élőbeszéd-szerű mondatszerkesztés, a hétköznapi, ebből következően a trágárságot sem nélkülöző szóhasználat és a napi rutin kifejtésétől elkülönülő, pszichologizáló, monológ-szerű blokkok.” – tovább

„Most minden annyira jó, hogy félek tönkremegy”
Kovács Bea kritikája a felonline.hu-n
“Aztán rájöttem, hogy ezt a kritikát megcáfolja a napló műfaja: önmagunk számára nem írunk hosszas jellemzéseket ismerőseinkről, naplónkba csupán neveket, egy-egy szót, jelzőt jegyzünk le, hiszen mi tudjuk, kiről van szó, könnyen beazonosítjuk a személyeket visszaolvasáskor. Viktória önmaga számára nem kell folyamatosan elkülönítse barátait, szeretőit, és az ember-, drog- és alkoholmámorban, amelyben él, gyakran összemosódhatnak és össze is mosódnak az arcok. Remélem, sikerült rámutatni olyan szempontokra, amelyek Czapáry Veronika első regényét új fényben láttatják. Különösen érdemes most újraolvasni az Anya kacagot, hiszen nemsokára megjelenik Czapáry második regénye, a Megszámolt babák, amely az író elmondása szerint a „kislányok könyve lesz”. Előfeltevéseinket félrerakva talán nem arra a következtetésre fogunk jutni, hogy az író maga a regényben megjelenő kislány.” – tovább

Anya Kacag – A megkésett jelentés
Murányi Zita az Irodalmicentrifugán
“Saját bevallása szerint a 36 esztendős írónő a szingli lét rejtelmeit kutatja, és a szónak mégiscsak hangsúlyos szerepe van. Máskülönben 20 éve foglalkozik írással, első regényével a 19. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütált. Czapáry Veronika: Anya kacag című könyvének bemutatásában Soma Mamagésa sietett a szerző segítségére. Egyenesen forradalmárnak nevezte a fiatal írót, amiért könyvének elsődleges célja, hogy megmutassa a korunkat meghatározó, új kapcsolati sémát, melyben a nő immáron nem passzív szereplő, hanem saját sorsának, saját szexuális életének kovácsa.” – tovább

Kinek a bűne, kinek a bűnhődése
Szepesi Dóra a Bárkaonlájnon
“Az olvasó is úgy járhat jobban, ha elsősorban pszichológiai oldalról közelít. Ismételten megállapítható, a gyerekkori szexuális zaklatás, jóvátehetetlen bűn. Az idő előtti szexuális beavatást úgy hívják: megrontás, amit elég nehéz jóvátenni.Próbálhatjuk az apát felmenteni, megfejteni, mi miért történik. Hiszen mindennek oka van: az anya halála, az új feleség, a gyerekkel való szoros kötelék, vagy valami tudattalanból feltörő sérelem: visszamehetnénk a generációk során – akár egészen az Édenig, az egységállapotig. Ezt keressük a szexben is, mint annyi függőségekkel gerjesztett tudatállapot változásban. ” –tovább

Nem kedves napló
Várnagyi Márta a Prae.hu-n
” Végre egy női regény, ahol nem olyan bornírt ömlengések hangzanak el, amiknek közük sincs a valódi tapasztalatokhoz. Viktória ágyjelenetei nem mandula, hanem életszagúak. Például szájszagúak. Az ismerősség aha érzése betölt olvasás közben, pedig a szöveget nagyon nehezen és lassan olvasnom. Csapongok, mint ahogy a történet is csapong. Előrelapozok, majd napokra félreteszem pihenni a Kartács klubban füvező társaságot. Sőt, egyszer olvasás után kint felejtettem a könyvet az erkélyen.  – tovább

Anya kacag, az olvasó nem
Koscsák Balázs kritikája a vorospostakocsionline.hu – n
“Nem látom be, hogy Czapáry milyen ideális olvasót feltételezett a regényéhez, így csak az egy regénnyel szembeni személyes elvárásaim maradtak, amelyek rendre nem teljesedtek be. Semmi olyasmit nem kaptam a regénytől, amit eddig ne tudtam volna, akár magamtól, akár korábban olvasott könyvekből. Czapáry vállalkozása dicsérendő, a teljesítménye viszont kétségeket hagy maga után. Hamar unalmassá váló regény, de nem magától a történet unalmasságától. Monoton egobeszéd, amely a naplóformátum ellenére is kizár minden személyességet. Így az olvasó sem megértő, sem kritikus nem tud lenni a súlyos gyerekkori traumákkal küszködő fiatal lánnyal. Kortünetnek kevés, irodalmi élménynek szürke, bár az erotikus részek kétségkívül szórakoztatóak; már ha Czapáry célja a tikos fantáziáink izgatása volt. Amit nem hiszek.” – tovább

A zavarba ejtőtől a zavaróig
Pethő Anita az Apokrifonlájnon
 “Egy torz személyiségű nő története ez a regény, akit apja már egészen kicsi korában molesztált, és aki megszokta, hogy a férfi előbb használja az ő testét, akár fájdalmat is okozva, és utána talán ad egy kis szeretetfélét is. Ezért ütősek Viktória azon megjegyzései, mint például „ […] tavaly minden héten vagy hónapban más pasim volt, és nagyon ment ez nekem, mert minden egyéjszakás kapcsolatom után akartak még velem járni.” (276.) Ezért a néhány mondatért, ahogy disszonáns mivoltukkal kilógnak, kitörnek a szövegből, mindenképp érdemes a kötetet kézbe venni. Ám ha azt mondom, hogy érdemes vele foglalkozni, akkor azokat a jellemzőket is ki kell emelni, amelyekért azt kell mondjam, néhány pozitív vonása ellenére összességében az Anya kacag nem jó regény. ” – tovább

Ex Libris
Földes Györgyi az Élet és Irodalomban
 “Szóval anyakönyvek ezek mind, ékes bizonysága  annak, hogy amint pár évvel ezelőtt egy náluk  idősebb férfigeneráció tagjai, az apához fűződő  viszonyukat taglalták regényeikben, most egy olyan  folyamat látszik kirajzolódni a túloldalon,vagy  amannak éppen a fonákja, (vagy az előbbi ennek, tt  most csak a kronológiát vettük alapul.) ” – tovább

Czapáry Veronika: Anya kacag
Horváth Györgyi a Magyar Narancsban
 “Az imponálóan széles ismeretségi kör és a  megejtően mozgalmas éjszakai élet ennyiben nem  vezet sehová, csak a vágyott szebb jövő elérkezéséig  fennálló idő kitöltésére szolgál – az oda vezető út  azonban még nem látható tisztán. ” tovább