___vers

Az oldal fejlesztés alatt, a lista nem teljes, a versek pontos publikációs helyét meg lehet találni a publikációs lista menűpontban, valamint az oldal alján.

SIVATAG

Ezek a kis sivatagok, avítt időben, a szárazság.
Egymásután. Minek is kiabáltok.
A korallok felszedik a vásznuk, és elvánszorognak.

Így alakult.

Folytatódik. Hamu alatt a por.
Elmehetnél végre innen.
Megmondtad nekik világosan, hol a határ,
milyenek,
pont mikor itt vannak.

Várunk még egy évet.
Amikor péppé mos a tenger.

Meggondolandó.
Üvegben laknak. A mozdonyok már kövek.

Sűrű boróka, mikor megmondtam.
Így alakult. Folytatódik.
Hamu alatt a por.

Kisnövésű de széles angyal elkiabálta magát a sávon.
Elmehetnél végre innen. Ja a hang.
Még egy kicsi kell ahhoz.

Megmondtad nekik világosan, hol a határ.
Pont mikor itt vannak.
A mozdonyok már kövek.

Péppé mos a tenger.

Duna

 

Végülis a Dunába is lehet fulladni,

meg a néma kikericsbe,

amikor liszttől véresen nyújtózik,

hamvadtszőke szemétség,

az ágak,

mikor hófehér ruhájuk fellebben,

amikor hófehér szoknyád felizzik,

és gyullad, gyullad a téli nap.

Tulajdonságok nélkül szeress

A történeteid meztelenek.

Halott tüdődre emlékszem, nagy volt, és sárga.

Aztán ahogyan az ágyban feküdtél és köhögtél, szívem majd megszakadt utánad.

Betegesek vagyunk, határozottan betegesek.

Nem baj.

Mindennap, amikor üvöltünk, nem találunk ott senkit.

Simán belekerülhetsz egy kiúttalan nagy, sárga gömbbe.

Magába ebbe.

Sikíts.

Olvadt pohár az arcomon.

Tulajdonságok nélkül szeress, szeress.

Angyal

Holnap, talán holnap, amikor bénul alattad a föld,
és a gyerekek, akár a páncélos csecsemők, kirepülnek a napvilágra.

Ez a lekerekített kitüremkedés egy játék, ahol mindig összegyűlnek, hogy
történeteket meséljenek egymásnak.
A halottak mindig eljönnek az órára, mintha mindig megterítve lenne,
a félelem is, mely a lelkünkben él.

Már régóta sejtjük, tudod annyiszor szakadt szét, annyiszor hagytad.
Túlságosan régen álmodunk ezekkel a hangokkal,
alattomos nyarakon kúszik belénk.

Még ezeket a könnyeket is kimossa a föld a hosszúra nyúló szent sóvárgásban.

Ha van egyáltalán kiszolgáltatottság,
a lassú életmód rezisztenciája,
eljön a pillanat
rózsaszín,
belém mar,
magával visz minden éjjel,
a falak közé,
már évtizedek óta itt lakom,
észre sem veszed.

Olykor félünk tőle.

A feltámadottól szétloccsan a föld.
A garázsban egy roncs fekszik,
ostoba a nyavalygása.
Éjjel talállak meg, mielőtt elhagysz,
csak menni akarsz,
a halálodért is minden jár,
amit el akarsz hitetni velünk,
a kendőkkel kirakott tájon épek a gondolatai,
az élő beszéd rabja, nem adja át a lelkeket.

Már évtizedek óta itt lakom,
észre sem veszed, olyankor félek tőle.
egy ostoba séta az érintése.

Az utolsó hang jogán megvan még, senki nem hallja,
nem hallja meg a történetet.
Nem fáj,
fut tovább a levegőben,
kertek házában éjjel
a végtelen.

Aznap csatoltak le a barna sárkányról

Ez még olyan régen kezdődött a havas utcán,
kidőlt a ház,
igen,
megvan,
te megérintettél,
jobb is,
milyen lehet a barnaság,
te megérintettél, én meg rád hánytam,
komolyan,
mert aznap csatoltak le a barna sárkányról,
aznap volt a menekülésem, erre te megfogtál,
mint valami madarat,
csak hánytam,
az érintések persze segítenek.

Versek publikációs helyei:

Sivatag: PRAE 2002. január-február
Duna, Korallok, Magukkal csinálják éjjel nappal: IRODALMI SZEMLE 2006 április
Tulajdonságok nélkül szeress, Fáradt, mosolygós és kihűlt reggel: ÚJ FORRÁS
Prae 2006/3, Ezek a nagy hasgörcs utáni csendek
Képtár: IRODALMI SZEMLE 2007
Hogy félsz: IRODALMI SZEMLE 2008 január
Versvasárnap: IRODALMI CENTRIFUGA.HU 2009. május
A mozdulatok bizonytalansága, Leereszkedik a köveken: SPANYOLNÁTHA.HU 2009 ősz
Angyal, Aznap csatoltak le a barna sárkányról: SZŐRÖS KŐ 2013/január