Czapáry Veronika honlapja / Veronika Czapary's website

Czapáry Veronika a Jazzy Rádióban, 90.9

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on március 29, 2015

A 90.9 Jazzy – n, a Happy Hours – ban, április 2.-án 18.00 és 19.00 között hallhatjátok Czapáry Veronika írót. A mûsorvezetô Bálint Edina, a Lapozó c. könyvajánlóban. Várunk Benneteket!

Reklámok

Czapáry Veronikával Dombóvári Gábor beszélget a Hatoscsatorna Tévében:

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on szeptember 6, 2014

“Kicsit úgy érzem, minden könyvembe belehalok” – Jassó Judit interjúja a avorospostakocsionline.hu-n….

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on augusztus 15, 2014

“KICSIT ÚGY ÉRZEM, MINDEN KÖNYVEMBE BELEHALOK”
JASSÓ JUDIT INTERJÚJA AVOROSPOSTAKOCSIONILNE.HU -N
fotó Rick Zsófia“Kicsit úgy érzem, minden könyvembe belehalok. Meghal valami, ami már sosem leszek, és amire nem tudok emlékezni, mert az emlékezetem az írás lesz, nincs többé hagyományos értelemben közöm hozzá. Kiszolgáltattam valamit, amihez hozzátettem, felnagyítottam, vagy kicsinyítettem, de valamiképpen belőlem táplálkozott és már másoké. Jorge Luis Borges Borges meg én című novellája jut erről eszembe, aki ezt a problémát úgy fejezi ki, hogy mindez már a nyelvé és a hagyományé. Bonyolult érzés, azt hiszem minden író átéli ez, amikor megjelenik egy könyve, de ez a kiszolgáltatás lehet misszió is, hogy közzé tesz a közért.” – TOVÁBB

ÍRÓK A SZOMSZÉDBAN – INTERJÚ

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on június 16, 2014

ÍRÓK A SZOMSZÉDBAN – INTERJÚ CZAPÁRY VERONIKÁVAL

m77
“Sok macskám van, és amikor napokig nem jött haza valamelyikük, sokszor uralkodott el rajtam a szorongás. Egyrészt ebből az élményből íródott a könyv, másrészt abból, hogy gyermekkoromban a mostohaanyám kidobta egyik napról a másikra az összes babámat, és köztük volt a kedvencem, Léna baba is. Az apámmal napokig kerestük a kukákban, de nem találtuk meg. Kislányként ez borzasztó érzés volt és hónapokig nem tudtam attól szabadulni, hogy vajon mi lett velük, még évek múlva is fájt, ha erre gondoltam. Ezt a sóvárgást és szeretetet a babák iránt akartam többek között megírni, hiszen minden gyereknek fontosak a játékai és nem cserélhetőek be másikra.” – TOVÁBB

KRITIKA AZ ÉLET ÉS IRODALOMBAN A MEGSZÁMOLT BABÁKRÓL

Posted in MEGSZÁMOLT BABÁK by czaparyveronika on május 27, 2014

BENCZI BOGLÁRKA: ÜTNEK, DE SZERETEM

Czapáry Veronika ledöntött egy tabut. Jól, rosszul, de megtette. A témához bátorság kellett, hiszen a magyar irodalom mindeddig szinte egyáltalán nem foglalkozott egy nagyon is fontos, viszont valóban leírhatatlan témával. A Megszámolt babák egy testileg, lelkileg erősen bántalmazott kislány életéről szól, a narrátor a gyerek, aki elszenvedi a borzalmakat.

A regény mozgatórugója az ambivalencia, és én is ilyen módon viszonyulok a regényhez: hol szeretem, hol nem, hol felkavar, hol nem, de mindvégig érdekel. A történet két világban játszódik, az egyik a valóság, ahol Nikolett szülei aberrációjának eszköze, a másik pedig a babák mikroközössége. A nyolc baba a kislány egyetlen menekülési lehetősége, kétségbeesésében tulajdonságokkal ruházza fel az élettelen tárgyakat, és elhiszi, hogy valóban beszélnek, mozognak. Közéjük menekül. A kislány oldalakon át mutatja be a babákat, hosszasan mesél róluk, a gyermeki hang a végtelenségig naiv, érezhető, hogy a gyerekben mély gyökeret vert a félelem, hogy identitása hihetetlenül ingatag. Az egész olyan, mintha egy oktalan kis állat szenvedéseinek lennék a tanúja olvasás közben.

A cselekmény borzalmas. A gyermeket mindenki bántja, folyamatosan megalázzák a szülei, a drága, jó, tisztességes anya és apa, akik egy panelházban élnek boldogan gyermekeikkel. A szomszédok legalábbis ezt látják. Nikolett élete minden egyes pillanatában retteg. A szavak arcul csapják, az ütések napokig, hetekig fájnak, apja erőszakoskodása pedig kitörölhetetlen emlékképeket éget a tudatába. A gyerek védtelen. Az apja szexuális bántalmazása elől nincs menekvés, az anya nem védi meg, sőt, egyre jobban gyűlöli, mert a gyereket hibáztatja a férje viselkedése miatt. A családban már történt egy tragédia: Niki nővére rejtélyes körülmények között meghalt. Sokáig csak lebegteti az eseményeket az író, ezzel is fokozva azt az érzést, hogy minden megtörténhet. A már halott kislány is az apa „külön bejáratú kislánya” volt, akkor halt meg, amikor menekülni próbált erőszakoskodó apja elől, és beverte a fejét.

A szülők abnormálisak, szórakoztatja őket gyerekük szenvedése. Sokszor azt „játsszák” Nikivel, hogy elhitetik vele: az elhunyt testvére nem is élt soha, csak a „debil” agyának szüleménye. Amikor Niki ájulásig üvölt kétségbeesésében, mert valóban nem hisz már ép elméjében, a szülők jót nevetnek. Máskor meg ok nélkül ütik meg. „Anya (…) állandóan azzal szórakozik mostanában, hogy különböző eszement pillanatokban vág pofán, és közben azon nevet, hogy nem tudtam védekezni. Nagyon nehéz mellette elhaladni úgy, hogy ne üssön.”

A regényben nincs tulajdonképpeni cselekmény, a családi élet egyik ütéstől a másikig, egyik szexuális bántalmazástól a másikig csapong. A gyermeki hang mintha öntudatlan lenne, semmilyen önreflexió nincs, a kislányból minden én-azonosságot kiöltek, két érzés maradt csak meg benne: a szeretetre való féktelen éhség és a mélyről jövő, zsigeri félelem. Környezetének érzékelése annyira elkorcsosult, hogy a gyermek retteg, amikor a szülei egyedül hagyják, attól fél, hogy többet nem jönnek haza. Ha nem jönnének haza, megszűnne az állandó, válogatott bántásokból álló élet, de Niki mégis fél, szereti a szüleit, tartozni akar valahová, akkor is, ha szörnyű dolgokon kell átmennie. Félelmének fizikai megtestesítője mégsem az apa személye, aki folyamatosan zaklatja, hanem a rettegett cukros bácsi, aki bármikor felbukkanhat…

Czapáry száraz, tömör, pattogó mondatai annyira feszültté teszik a regényt, hogy az olvasó könnyen bele tudja élni magát az eseményekbe. A bántalmazott kislány lelkének folyamatai, a pszichés zavarok nyelvi szinten is jelen vannak, az író hitelesen ábrázolja a gyerek személyiségét. Mégis van egy de. A gondosan, vesszőről vesszőre megalkotott mű túl van írva. A visszatérő motívumok tartják egyben a történetet, az idő egybefolyik ezáltal, az események bármikor történhetnek. A regény túlságosan precíz, érezhető az erőfeszítés, hogy Czapáry jó könyvet akart írni. Az irodalmi törekvés jól látható jelei viszont megbocsáthatók a fiatal írónak, könyve megrázó, gondolkodásra késztet: vajon mi folyik a szomszédban?

A kislány, akinek otthona bezárt ajtaja mögött kell rettegnie, ott, ahol a védelem puha köntöse kellene hogy rásimuljon, a könyv végére, amikor már kamaszkorba lép, visszagondol eltűnt babáira: „mégiscsak ki kellett volna ugranom a nyolcadikról…”

Tagged with: ,

KRITIKÁM JÁSZBERÉNYI ÚJ KÖNYVÉRŐL

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on május 16, 2014

HÁBORÚ AZ IRODALOM NYELVÉN

jaszberenyi-s_

 A novelláskötet narrátora végigvezet minket Egyiptom, Afrika  és a Közel-Kelet állandó háborús konfliktusain. Az elbeszélő,  mivel haditudósító is egyben, folyamatosan utazik, vele együtt  mi is. Szenvtelen, ugyanakkor hiteles hangon beszél borzalmas  dolgokról. A szerző játszik a pszichológiával is, a kegyetlen  események bemutatása után hirtelen váltások következnek, ez  fokozza a feszültséget, és kellő időben késleltet. Az elhallgatás  kimerevíti a poszttraumás állapotot. – TOVÁBB

 

KI AKAR BESZÉLNI RÓLA

Posted in Megszámolt babák by czaparyveronika on május 8, 2014

KI AKAR BESZÉLNI RÓLA
Jassó Judit kritikája a kulturmenza.hu -n 
23 “A traumaszöveg az elmondhatatlanról beszél.  Tehát aki a tettel, mások tette miatt kilökődik,  vissza tud-e kerülni a közösségi létbe pusztán  szavakkal? Milyen tere és ideje lesz annak, akitől  elvették a gyermekkorát? Nehéz kortársként írni  erről a témáról, mert nincs idő- és térbeli  elhatárolódás, rátekintés a témára. Más humán  tudományok, pl. pszichológia, szociológia, jogtudomány foglalkoznak vele, s ebben az esetben, ha az irodalom beemeli kanonizált témáinak sorába, először a téma nyelvét kell megtalálni. Ennek a kísérletnek lehetünk szemtanúi, amikor magunk is részeseivé válunk a babák megszámlálásának, ha megértjük Niki szenvedéseit, és végig viszolygunk.” – TOVÁBB

Tagged with: ,

CSENDESTÁRSAK – KOVÁCS BEA KRITIKÁJA

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on május 1, 2014

CSENDESTÁRSAK
Kovács Bea kritikája az ambroozia.hu-n
60  “Nikolettnek rendszerint elismétlik azt a parancsot, hogy  az otthon történtekről senkinek nem szabad beszélni. A  kislány, bár az elején megpróbál beszámolni az      ismerősöknek, rokonoknak a családi terrorról, a  szülőknek  sikerül ezt is megakadályozniuk: hazudozónak,    megbízhatatlannak és labilisnak állítják be a lányt, aki  egy  idő után maga is elhiszi, hogy minden borzalmas  tapasztalat csupán képzelgés. Az egyszerű fecsegést és a leleplező árulkodást is fenyegetéssel előzik meg: „Minden, amit mondasz, hülyeség, kislányom, tudod jól. De sajnos mi Téged nem tudunk megváltoztatni, és agyonverni sem tudunk azért, mert élsz már, de jobb lenne, ha elhallgatnál, bár a kislányunk vagy, de elég sok mindent meg tudunk veled tenni, ami nem a halál, hanem sokkal rosszabb annál, ha nem fogod be a szád.” (31.)” – tovább

PRAE.HU VIDEÓINTERJÚ A XXI. KÖNYVFESZTIVÁLRÓL

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on április 28, 2014

PRAE.HU INTERJÚ (A törökökről mondott dolgokra nem vagyok büszke, azóta már tájékozódtam. Viszont Tarlós nagyon felidegesített, mivel Sofi díszünnepségén végig a törökökről beszélt, és a XXI. Fesztivál Díszvendégéről mintegy odavetett néhány szót. Valamint erősen politikai hangulata van, hogy PONT Törökország volt idén a téma.) “György Péter annak a reményének ad hangot, hogy ez a sok ember tudja, hogy éppen most hol van. Márton László szerint a kortárs művek itt a fesztiválon úgy vannak kiterítve, mint vadászat után a vadak. Őket és még Spiró Györgyöt, Sárközy Bencét és Czapáry Veronikát kérdeztük egyáltalán nem váratlan témákról: várt könyvekről, a fesztiválról és a díszvendég Törökország irodalmáról, a török-magyar kapcsolatokról.”

Tagged with:

A berlini TAZ.DE napilap interjúja

Posted in Uncategorized by czaparyveronika on április 9, 2014

ONLINE IDE KATTINTVA OLVASHATÓ – az interjút Ralf Leonhard készítette

IMG_1825_a