Elköltöztünk!, ez az oldal már nem érvényes – új címünk: ÜVEGSZTORI.HU
Elköltöztünk!, ez az oldal már nem érvényes – új címünk: ÜVEGSZTORI.HU
A könyveimet is meg tudod szerezni innen: uvegsztori.hu.
AMIRőL SENKI SEM BESZÉL, EZ A KÖNYV A LELKEDIG HATOL!
A Megszámolt babák egy lelkileg és fizikailag kihasznált és bántalmazott kislány mindennapjait mutatja be. Milyen minden nap verve lenni, milyen úgy tenni, mintha ez normális lenne, így járni óvodába és iskolába, ezzel felnőni. Élni és túlélni.
Mivel egészen borzalmas gyermekkorom volt, a könyv jelentős része az általam megélt és elszenvedni kényszerült eseményekről szól.
MEGRENDELEM
Amikor író lettem, örültem, hogy feldolgozhatom a kiskoromat egy könyvben. Rengeteg pszichológusnál jártam az évek alatt, akik segítettek szembenézni az abúzálással és bántalmazással, ami engem ért.
A könyv címe abból a mániákus számolásból ered, hogy az örökbefogadott macskáimat minden este megszámoltam. Így jött az az ötlet, hogy a babák legyenek a macskák, akiket seregszemleszerűen listázok is a könyv elején. Ezzel a ragaszkodásomat is hitelesen be tudom mutatni.
A könyv hitelesen mutatja be az olvasónak, hogy milyen gondolatok futnak végig egy ilyen környezetben élő és felcseperedő gyermek fejében, így egészen különleges élményt tud nyújtani.
Egy téma, amelyről senki nem mert eddig magyar irodalmi nyelven írni, olvasása közben pedig minden mélységében átélheted, milyen kitaszítottnak és bántalmazottnak lenni, Stockholm szindrómával küszködni és felnőni egy ilyen helyzetben. Második könyvem, az “Anya kacag” valójában a “Megszámolt babák” folytatása, főszereplője Viktória a gyermekkori bántalmazás emlékképei elől a felnőttkori drogozásba és szexuális szabadosságba menekül.
Van fény az alagút végén, több mint tíz év szünet után elkezdtem újra az üvegművészettel foglalkozni, az írás mellett így tudtam kiteljesedni. Van egy agaram és macskáim, ők is rengeteg örömet tudnak nyújtani, valamint rendszeresen sportolok.
Nagyon örülök, hogy megírhattam ezt a könyvet, és ezáltal sok embernek segíthettem, valamint sok éves pszichoterápiás munka után úgy érzem, feldolgoztam a gyermekkoromat. Ha úgy érzed, többet akarsz megtudni erről a témáról és segíteni akarsz magadnak vagy jobban meg akarod érteni egy hozzád közelálló tetteit és lelkét, olvasd el a könyvet és oszd meg a véleményedet velem.
MEGRENDELEM
ÜVEGSZTORI VERS, AZAZ ÜVEGVERS: Nálunk egész évben karácsony van
Nálunk egész évben karácsony van,
ott áll a nappaliban a karácsonyfa, mint
EfZámbónál,
biztos, ami biztos, sose kelljen újra feldíszíteni.
Ez az öröm, és ragyogás, velünk marad egész évben,
nálunk mindig karácsony van,
nincs mit előkészíteni.
Szépirodalmi regényeim
Regény az abúzúsról:
MEGSZÁMOLT BABÁK (regény),
INNEN LETÖLTHETŐ
A szingli leányregény hardcore változata:
ANYA KACAG (regény),
INNEN LETÖLTHETŐ
KOSSUTH RÁDIÓ INTERJÚ
A KISSÉ MEGRÁZÓ TÉMAKÖRT HALLGASD MEG ITT
A kislány, akit úgy öleltek, ahogy tilos, és úgy ütöttek, ahogy tűrhetetlen. Majdnem összeroppant, de végül nem halt bele. Megírta a történetét egy könyvben a bántalmazás lélektanáról.
Vendég a háznál – Kossuth – november 23., csütörtök, 11:32
Szerkesztő: Mohácsi Edit
INDEX INTERJÚ: Tizenegy áldozatról tudok név szerint
Mivel Czapáry gyerekkorában maga is áldozat volt (édesapja molesztálta), ezért kezdett el mélyebben foglalkozni ezekkel az esetekkel. A Marton-ügyben nehezen viselte az áldozathibáztatást, ez háborította fel annyira, hogy amikor az újabb zaklatási ügy a fülébe jutott, kutakodni kezdett. Közben a médiában is megszólalt az ügyben. „Azt gondoltam, nem tudok erről hitelesen beszélni, ha nem beszélek áldozatokkal. Annyit mondtam nekik, hogy írtam erről egy könyvet, és megértem azt, min mehettek keresztül” – mondta. KATT IDE
“MEGSZÁMOLT BABÁK”: szépirodalmi mű a családon belüli abúzusról
A “Megszámolt babák” a lelki, fizikai bántalmazásról és a családon belüli abúzúsról szól egy kislány szemszögéből költői nyelven. A KÖNYVET INNEN TUDOD LETÖLTENI, KATTINTS IDE Nyomtatott formában kapható a nagyobb könyvesboltokban.
MEGSZÁMOLT BABÁK, Scolar Kiadó, 2013, 256 oldal
A babák a rémület és a kiszolgáltatottság ellen kínálnak menedéket egy kislánynak, akit a családi erőszak és a szülői aberráció az önpusztítás felé sodor. A Megszámolt babák tabutörő mű és a balladák konok ritmusában megírt költői próza, a nagy feltűnést keltett korábbi Czapáry-kötet, az Anya kacag után a szerző második darabja. A Megszámolt babák sokkoló olvasmány, az írónő a magyar irodalomban elsőként tör meg egy tabut. Műve azonban nem pusztán látlelet: a balladák konok ritmusában megírt költői próza, és az élethez való jog tőlélő éneke.
“A többi babáért is nagyon aggódom, de mostanában Friciért aggódom a legjobban, mert benne tették a legnagyobb kárt. Úgy érzem, elhanyagoltam őt az utóbbi időben, és biztosan ezért bántották őt a legjobban. Több ideig kellett volna őt ölelgetnem. Aggódom, és ez sosem fog elmúlni, nem szeretném, ha valami baja lenne a testének. Petin is furcsa jeleket vettem észre, a hózentrógerjából leszakadt egy kis darab, és már nem mosolyog olyan vidáman, mint régen. Apa szerint azért, mert elhasználódott a Peti, és nincsen pénzünk új, hülye babákra. De az én babáim nem használódnak el, és sosem akarok új babát helyettük.
Én nem tudom, hogy képzelik, hogy bármilyen új baba helyettesíthet egy régit, én nem érzem úgy, hogy a Kék Nyulat valamivel helyettesíteni lehetne, vagy Fricit, akiért egyre jobban aggódom.
Egyik nap úgy hallottam, hogy a másik szobából üvöltött, de Apa lefogott, és nem mehettem át, mert éppen azt csináltuk.”
Ne aggódj, családon BELÜL marad …
A “Megszámolt babák” a családon belüli abúzúsról szól. De hogyan függ össze az irodalmi nyelven megírt történet az író életével? Érzékeny vallomás a múltról, a behegedtnek hitt sebekről, a molesztálásról és a pszichoanalízisről.
(Megszámolt babák, Scolar Kiadó, 2013)
Klubrádió, Klubdélelőtt, Kun Zsuzsa műsora
2017, november 4.
ÜVEGKÖLTEMÉNYEK SZERZŐJE
Czapáry Veronika Czapáry Üvegsztori néven egy üvegművészeti projektet is futtat, itt arról mesél, hogy milyen érzés fusing kemencében üveget olvasztani és miért vágott bele íróként az üvegművészetbe.
FOLYIK EL NAKONXIPÁNBA
4 VERSEM A SZIFONLINE.HU-N.
RÉSZLET:
Karchomok
Gyenge vagyok. De hát hogyha nem félsz,
az még nem jelenti azt, hogy nem élsz.
És hogy fölösleges mindez. mert az egyetlen pont,
ami legalább egy angyalt odaadott,
elugrált a sávon, ez már a földbe látás Virágom.
Most bámulhatod, hol húzzuk meg a sávot,
mindegy, hogy hamu, vagy por, vagy karchomok,
húzzuk meg azt a sávot, egy kis sziget,
ami be lett tördelve, azt tördelni szokás,
vadul, és nincs ám kegyelem, mindet.
Modell: Czapáry Veronika, Fotó: Dala Gábor, Smink: Pásztor Krisztina, Ékszer: Czapáry Üvegsztori
Folyik el Nakonxipánba
Tudom, milyen az a gyermeki érzés,
amikor sósavba mártasz,
és ruhám folyik. Folyik el
esetleg Nakonxipánba,
ahol szeretik egymást, olyan igazán,
és ez nehéz.
Nincsenek szeleburdi városok,
csak furcsa városok, és hülye kőpadok.
Ott minden kiderül,
az lesz az a város, ahol minden kiderül.
Lecsurog a falakon a kétségbeesés,
minden reménytelen szerelemre fény derül,
a kétségbeesett és elvesztett mondatokra,
Annára is, aki úgy tűnt örök,
elcsépelt szavakra és elfeledett zsebkendőkre,
a hitre, hogy ó ne hidd,
eljöttünk, mint még soha,
mert Nakonxipánban viszontszeretnek a szeretők,
a rárakódott évek nem számítanak,
nem látom az arcod és tudom, hogy a ruhám folyik,
folyik el esetleg Nakonxipánba, ahol szeretik
egymást, olyan igazán
és ez nehéz.
Gulácsy Lajos
KÉT VERSEM A HÉVÍZ FOLYÓIRATBAN
ELMÉLETILEG NEM LEHET FÉLNI
A végén kiderül majd, hogy minden csak egy játék, hogy Isten csinálta az egészet. Szórakoztunk a végén, szórakoztattuk Istent és mi is jól szórakoztunk. Elméletileg nem lehet félni, mondta Isten, mert elméletben nincsen gonosz, csak akkor, ha kipróbálod. Betemet minket mindenen keresztül a folyó, a folyékony anyag, mintha üvegből lenne, az üveg az egyetlen anyag, amely átmenet a szilárd és folyékony halmazállapot között, az üveg az egyetlen, az egyetlen, suttogod a fülembe, az egyetlen, az egyetlen.
SÁSKA A FÜRDŐSZOBÁBAN
Minden évben tél lesz, aztán ősz, ez természetes, hogy fél évig nem ordít a Sáska a fürdőszobámban, nem zenél, nem fogom hallani, mint nyáron, amikor fülledt a levegő, és közel a Duna, hogy ordít a Sáska, ezt ciripelésnek hívják, nem megy el, nem talál ki, mi van ha a fürdőszobámban marad örökre, innen fog leesni a bojler fölül, hallom a hangját, nem merek megmozdulni, a fülembe ordít, csak azt tudom, hogy hangos, de nem látom, hogy mert van, visszhangzik, nyáron mindig nyitva van a fürdőszobaablak, megsüketülök, nehogy leessen, halott legyen, ugrál, de aztán rájövök, ő is kétségbe van esve, lámpát gyújtok neki éjszaka, kiszerelem a lámpát a kertbe, azt gondolom, a fényre kijön, kiszerelem, hátha kitalál, de következő nap is ott marad, messzebb szerelem a lámpát, kimegy végre, és akkor hiányzik, hogy hiányzik a Sáska, de már úgy érzem megőrültem ebben, de ebben nem vagyok biztos.
MEGJELENT KÉT VERSEM A VÖRÖSPOSTAKOCSI.HU-N
Bogarakat adj nekem
A legsúlyosabb az egészben az, hogy imádom ezt csinálni,
nem tudom miért van ez,
mert nem értesz meg,
takarodó,
és pillanatokon belül eloltják,
a maga sorvadását, a maga testét,
ez is vérre megy,
jó lenne megpihenni, nedves és hangtalan füveket szívni,
kedves atyám azért volt, mert túlságosan a szívemre vettem,
csak nevettem, nevettem,
végül mindenki rám figyelt,
végre valaki,
aki könyörtelen.
A körmenetem,
széles nagy pálcákon jöttek, nedves lettem.
A palást anyagból volt
sárga, hosszú, és kék.
Tiszta arcokat adj nekem, hogy ne hazudjam,
csak ne hazudjam.
Amikor betetettek a koporsóba, még sírtam,
de mára már nem,
mára már mindez kihalt,
mint egy bogár, úgy múlott el,
mindig megölöm őket, aztán nézegetem,
nem vagyok elragadtatva.
Bogarakat adj nekem, még több bogarat.
Mondjad, eljössz-e velem vizes partokra
In memoriam Gulácsy Lajos
Mondjad,
eljössz-e velem vizes partokra, ahol szemembe
fény ver és sár, és a
hajam ráncigálom,
jónak kell lenni, egyszerűen csak jónak.
Mondjad eljössz-e velem, messze Nakonxipánba,
oda, ahol csak én vagyok
és Isten,
átkelnénk az összes óceánon, közben kacagnánk
és szemünkbe
a sós víz verne és sár, mondjad,
eljössz-e velem vizes partokra,
ahol szemünkbe fény ver és sár.
MERT LEZUHANNAK A JÁZMINOK
A FELONLINE.HU – N PUBLIKÁLTAM EGY VERSET:
Mert lezuhannak a jázminok. Én nem akarok olyan lenni, én nem.
Most belépsz a fürdőszobába, és magadra húzod a lepedőt.
Hogy lezuhannak a jázminok. Ketten lépkedünk a csendben.
Minek is néznél te valakit, hogyan romlik el, hogyan sárgul bele.
Itt valami értelem világít.
És mosatlan szárnyként mondom a neved, a neved,
a neved, akik idáig jutnak a néma reggeleken,
hogy szerettelek és koppan a kövön vadító kabátod.
Mákvirág a dédelgetett ölben. Miért is fürdettél meg,
miért is simogattál,
mert lezuhannak a fák, meg szárazság.
Miért sietsz úgy, mikor leégsz. Azokon is csak töredék.
Arcokon is csak töredék.
És töretlen szárnyként átkozom a neved, a neved, akik
idáig jutnak a néma reggeleken.
“TRENDELŐ”-BEN AZ ÜVEGMŰVÉSZETRŐL
A Lánchíd Rádió “TRENDELŐ” nevű műsorában az üvegművészetről beszélgettek velem. 33.-ik perctől vagyok. Beregi-Nagy Edit és Török Dani voltak az interjúvolók.
KATT IDE, HA MEG AKAROD HALLGATNI
Czapáry Veronika a Jazzy Rádióban, 90.9
A 90.9 Jazzy – n, a Happy Hours – ban, április 2.-án 18.00 és 19.00 között hallhatjátok Czapáry Veronika írót. A mûsorvezetô Bálint Edina, a Lapozó c. könyvajánlóban. Várunk Benneteket!
“Kicsit úgy érzem, minden könyvembe belehalok” – Jassó Judit interjúja a avorospostakocsionline.hu-n….
“KICSIT ÚGY ÉRZEM, MINDEN KÖNYVEMBE BELEHALOK” –
JASSÓ JUDIT INTERJÚJA AVOROSPOSTAKOCSIONILNE.HU -N
“Kicsit úgy érzem, minden könyvembe belehalok. Meghal valami, ami már sosem leszek, és amire nem tudok emlékezni, mert az emlékezetem az írás lesz, nincs többé hagyományos értelemben közöm hozzá. Kiszolgáltattam valamit, amihez hozzátettem, felnagyítottam, vagy kicsinyítettem, de valamiképpen belőlem táplálkozott és már másoké. Jorge Luis Borges Borges meg én című novellája jut erről eszembe, aki ezt a problémát úgy fejezi ki, hogy mindez már a nyelvé és a hagyományé. Bonyolult érzés, azt hiszem minden író átéli ez, amikor megjelenik egy könyve, de ez a kiszolgáltatás lehet misszió is, hogy közzé tesz a közért.” – TOVÁBB
ÍRÓK A SZOMSZÉDBAN – INTERJÚ
ÍRÓK A SZOMSZÉDBAN – INTERJÚ CZAPÁRY VERONIKÁVAL
“Sok macskám van, és amikor napokig nem jött haza valamelyikük, sokszor uralkodott el rajtam a szorongás. Egyrészt ebből az élményből íródott a könyv, másrészt abból, hogy gyermekkoromban a mostohaanyám kidobta egyik napról a másikra az összes babámat, és köztük volt a kedvencem, Léna baba is. Az apámmal napokig kerestük a kukákban, de nem találtuk meg. Kislányként ez borzasztó érzés volt és hónapokig nem tudtam attól szabadulni, hogy vajon mi lett velük, még évek múlva is fájt, ha erre gondoltam. Ezt a sóvárgást és szeretetet a babák iránt akartam többek között megírni, hiszen minden gyereknek fontosak a játékai és nem cserélhetőek be másikra.” – TOVÁBB
KRITIKA AZ ÉLET ÉS IRODALOMBAN A MEGSZÁMOLT BABÁKRÓL
BENCZI BOGLÁRKA: ÜTNEK, DE SZERETEM
“Czapáry Veronika ledöntött egy tabut. Jól, rosszul, de megtette. A témához bátorság kellett, hiszen a magyar irodalom mindeddig szinte egyáltalán nem foglalkozott egy nagyon is fontos, viszont valóban leírhatatlan témával. A Megszámolt babák egy testileg, lelkileg erősen bántalmazott kislány életéről szól, a narrátor a gyerek, aki elszenvedi a borzalmakat.
A regény mozgatórugója az ambivalencia, és én is ilyen módon viszonyulok a regényhez: hol szeretem, hol nem, hol felkavar, hol nem, de mindvégig érdekel. A történet két világban játszódik, az egyik a valóság, ahol Nikolett szülei aberrációjának eszköze, a másik pedig a babák mikroközössége. A nyolc baba a kislány egyetlen menekülési lehetősége, kétségbeesésében tulajdonságokkal ruházza fel az élettelen tárgyakat, és elhiszi, hogy valóban beszélnek, mozognak. Közéjük menekül. A kislány oldalakon át mutatja be a babákat, hosszasan mesél róluk, a gyermeki hang a végtelenségig naiv, érezhető, hogy a gyerekben mély gyökeret vert a félelem, hogy identitása hihetetlenül ingatag. Az egész olyan, mintha egy oktalan kis állat szenvedéseinek lennék a tanúja olvasás közben.
A cselekmény borzalmas. A gyermeket mindenki bántja, folyamatosan megalázzák a szülei, a drága, jó, tisztességes anya és apa, akik egy panelházban élnek boldogan gyermekeikkel. A szomszédok legalábbis ezt látják. Nikolett élete minden egyes pillanatában retteg. A szavak arcul csapják, az ütések napokig, hetekig fájnak, apja erőszakoskodása pedig kitörölhetetlen emlékképeket éget a tudatába. A gyerek védtelen. Az apja szexuális bántalmazása elől nincs menekvés, az anya nem védi meg, sőt, egyre jobban gyűlöli, mert a gyereket hibáztatja a férje viselkedése miatt. A családban már történt egy tragédia: Niki nővére rejtélyes körülmények között meghalt. Sokáig csak lebegteti az eseményeket az író, ezzel is fokozva azt az érzést, hogy minden megtörténhet. A már halott kislány is az apa „külön bejáratú kislánya” volt, akkor halt meg, amikor menekülni próbált erőszakoskodó apja elől, és beverte a fejét.
A szülők abnormálisak, szórakoztatja őket gyerekük szenvedése. Sokszor azt „játsszák” Nikivel, hogy elhitetik vele: az elhunyt testvére nem is élt soha, csak a „debil” agyának szüleménye. Amikor Niki ájulásig üvölt kétségbeesésében, mert valóban nem hisz már ép elméjében, a szülők jót nevetnek. Máskor meg ok nélkül ütik meg. „Anya (…) állandóan azzal szórakozik mostanában, hogy különböző eszement pillanatokban vág pofán, és közben azon nevet, hogy nem tudtam védekezni. Nagyon nehéz mellette elhaladni úgy, hogy ne üssön.”
A regényben nincs tulajdonképpeni cselekmény, a családi élet egyik ütéstől a másikig, egyik szexuális bántalmazástól a másikig csapong. A gyermeki hang mintha öntudatlan lenne, semmilyen önreflexió nincs, a kislányból minden én-azonosságot kiöltek, két érzés maradt csak meg benne: a szeretetre való féktelen éhség és a mélyről jövő, zsigeri félelem. Környezetének érzékelése annyira elkorcsosult, hogy a gyermek retteg, amikor a szülei egyedül hagyják, attól fél, hogy többet nem jönnek haza. Ha nem jönnének haza, megszűnne az állandó, válogatott bántásokból álló élet, de Niki mégis fél, szereti a szüleit, tartozni akar valahová, akkor is, ha szörnyű dolgokon kell átmennie. Félelmének fizikai megtestesítője mégsem az apa személye, aki folyamatosan zaklatja, hanem a rettegett cukros bácsi, aki bármikor felbukkanhat…
Czapáry száraz, tömör, pattogó mondatai annyira feszültté teszik a regényt, hogy az olvasó könnyen bele tudja élni magát az eseményekbe. A bántalmazott kislány lelkének folyamatai, a pszichés zavarok nyelvi szinten is jelen vannak, az író hitelesen ábrázolja a gyerek személyiségét. Mégis van egy de. A gondosan, vesszőről vesszőre megalkotott mű túl van írva. A visszatérő motívumok tartják egyben a történetet, az idő egybefolyik ezáltal, az események bármikor történhetnek. A regény túlságosan precíz, érezhető az erőfeszítés, hogy Czapáry jó könyvet akart írni. Az irodalmi törekvés jól látható jelei viszont megbocsáthatók a fiatal írónak, könyve megrázó, gondolkodásra késztet: vajon mi folyik a szomszédban?
A kislány, akinek otthona bezárt ajtaja mögött kell rettegnie, ott, ahol a védelem puha köntöse kellene hogy rásimuljon, a könyv végére, amikor már kamaszkorba lép, visszagondol eltűnt babáira: „mégiscsak ki kellett volna ugranom a nyolcadikról…”
KRITIKÁM JÁSZBERÉNYI ÚJ KÖNYVÉRŐL
A novelláskötet narrátora végigvezet minket Egyiptom, Afrika és a Közel-Kelet állandó háborús konfliktusain. Az elbeszélő, mivel haditudósító is egyben, folyamatosan utazik, vele együtt mi is. Szenvtelen, ugyanakkor hiteles hangon beszél borzalmas dolgokról. A szerző játszik a pszichológiával is, a kegyetlen események bemutatása után hirtelen váltások következnek, ez fokozza a feszültséget, és kellő időben késleltet. Az elhallgatás kimerevíti a poszttraumás állapotot. – TOVÁBB
KI AKAR BESZÉLNI RÓLA
KI AKAR BESZÉLNI RÓLA
Jassó Judit kritikája a kulturmenza.hu -n
“A traumaszöveg az elmondhatatlanról beszél. Tehát aki a tettel, mások tette miatt kilökődik, vissza tud-e kerülni a közösségi létbe pusztán szavakkal? Milyen tere és ideje lesz annak, akitől elvették a gyermekkorát? Nehéz kortársként írni erről a témáról, mert nincs idő- és térbeli elhatárolódás, rátekintés a témára. Más humán tudományok, pl. pszichológia, szociológia, jogtudomány foglalkoznak vele, s ebben az esetben, ha az irodalom beemeli kanonizált témáinak sorába, először a téma nyelvét kell megtalálni. Ennek a kísérletnek lehetünk szemtanúi, amikor magunk is részeseivé válunk a babák megszámlálásának, ha megértjük Niki szenvedéseit, és végig viszolygunk.” – TOVÁBB
CSENDESTÁRSAK – KOVÁCS BEA KRITIKÁJA
CSENDESTÁRSAK
Kovács Bea kritikája az ambroozia.hu-n
“Nikolettnek rendszerint elismétlik azt a parancsot, hogy az otthon történtekről senkinek nem szabad beszélni. A kislány, bár az elején megpróbál beszámolni az ismerősöknek, rokonoknak a családi terrorról, a szülőknek sikerül ezt is megakadályozniuk: hazudozónak, megbízhatatlannak és labilisnak állítják be a lányt, aki egy idő után maga is elhiszi, hogy minden borzalmas tapasztalat csupán képzelgés. Az egyszerű fecsegést és a leleplező árulkodást is fenyegetéssel előzik meg: „Minden, amit mondasz, hülyeség, kislányom, tudod jól. De sajnos mi Téged nem tudunk megváltoztatni, és agyonverni sem tudunk azért, mert élsz már, de jobb lenne, ha elhallgatnál, bár a kislányunk vagy, de elég sok mindent meg tudunk veled tenni, ami nem a halál, hanem sokkal rosszabb annál, ha nem fogod be a szád.” (31.)” – tovább
PRAE.HU VIDEÓINTERJÚ A XXI. KÖNYVFESZTIVÁLRÓL
PRAE.HU INTERJÚ (A törökökről mondott dolgokra nem vagyok büszke, azóta már tájékozódtam. Viszont Tarlós nagyon felidegesített, mivel Sofi díszünnepségén végig a törökökről beszélt, és a XXI. Fesztivál Díszvendégéről mintegy odavetett néhány szót. Valamint erősen politikai hangulata van, hogy PONT Törökország volt idén a téma.) “György Péter annak a reményének ad hangot, hogy ez a sok ember tudja, hogy éppen most hol van. Márton László szerint a kortárs művek itt a fesztiválon úgy vannak kiterítve, mint vadászat után a vadak. Őket és még Spiró Györgyöt, Sárközy Bencét és Czapáry Veronikát kérdeztük egyáltalán nem váratlan témákról: várt könyvekről, a fesztiválról és a díszvendég Törökország irodalmáról, a török-magyar kapcsolatokról.”
A berlini TAZ.DE napilap interjúja
ONLINE IDE KATTINTVA OLVASHATÓ – az interjút Ralf Leonhard készítette
Czapáry Veronika blogja / Veronika Czapary's blog 
leave a comment